Egy

Egy kis városkába, Forks-ba költöztünk el. Minden nagyon jó volt, csak az első sulinaptól féltem. Kicsit. Na jó nagyon. Felöltöztem, és lementem a konyhába, ahol nagyi ügyködött.
-Jó reggelt.-köszönt
-Reggelt. -Ásítottam.
Megettem a reggeli rántottámat, és visszamentem a szobámba.
A szobámba volt sok gyertya, amit erőszeretettel gyújtogattam az elmémmel. Most is felmentem, becsuktam a szememet és koncentráltam hogy gyulladjon meg a kis lila gyertya. Kinyitottam a szemem, és egy boldog mosoly terült szét az arcomon a kis láng miatt. Felkaptam a táskámat, és leszaladtam.
-Elmentem a suliba.-kiáltottam a konyhába nyagyinak.
-Jólvan kicsim. Siess haza, és barátkozz!-szólt utánam.
szemforgatva kiléptem az ajtón, és mielőtt a verendáról leléptem volna, az eső csöpögni kezdett,és mintha varázsütés érte volna már szakad is. Sose szerettem az esőt, inkább a napsütést. Ismét be kell vetnem a boszorkány erőmet, hogy meg ne ázzak. Becsuktam a szemem, és újból koncentrálni kezdtem hogy ne essen. A nap mégse süthet, mert az furcsa lenne egy ilyen kis esős városban. Boldogan léptem le a verendáról, de egy utolsó pillantást vetettem a konyhaablakra. Nagyi nézett ki rajta a fejét rosszallóan csóválva, de a szeretet, és a boldogság még mindig sugárzott róla.
Beültem a kocsimba, ami egy piros ford volt. Elhajtottam az iskolába, és beálltam a parkolóba. Az iroda felé vettem az irányt, és beléptem a barna fa ajtón.
-Jónapot! Én Laila Long vagyok.-mutatkoztam be az előttem álló nőnek, aki a 40-es éveiben járhatott.
-Szia, én Mrs. Moore vagyok. Maga az új diák igaz? Ideadom az órarendjét.
-Köszönöm.
-Érezd jól magad nálunk.
-Köszönöm szépen.-mondtam illedelmesen.
Kifelé vettem az irányt, de még hallottam hogy a másik nőnek aki mellette állt ezt mondja:
-Új diákok. Utálom őket. Kitudja minek képzeli magát. Nézd meg hogy öltözködik.-mondta, de én legszívesebben elégettem volna.
-Hagy már. Csak trendi. A lánoym is mindig így öltözik.-mondta kedvesen.
Mi a baj az öltözködésemmel? Csupán jó benyomást akartam lenni hogy nem vagyok valami ócska lom.
Az első órám Kémia. A hétfőt már így kell kezdeni? Beléptem a kémia terembe, és persze mindenki megbámult. A tanár mellé álltam, mert a kezével intett hogy menjek oda. Kedvesen rámmosolygott, amit viszonozni próbáltam, remélhetőleg sikeresen.
-Szia. Valószínűleg te vagy Laila, én Mr. Inniowma vagyok, a kémia és fizik a tanár. Foglalj helyet hátul Miss Swan mellett.
Hátramentem, és leültem a barna hajú lány mellé. Fehér bőre volt, és kedves gesztust vártam tőle, de nem csalódtam.
-Szia én Bella vagyok. -nyújtot kezet.
-Szia én Laila.
-Hogy tetszik ez a hely neked?-kíváncsiskodott.
-Hát esős. De jó.-mosolyogtam rá.
Az egész kémia órát átdumáltuk, és meghívott ebédelni az ő asztalukhoz. Az órák unalmasan teltek, de mindegyiken láttam egy Cullent. Furcsa mennyira hasonlítanak egymáshoz és mégis mennyire különbözőek.
Am enzára igyekezve megláttam Bellát, ahogy nekem integet.
-Szia. Na gyere, bemutatlak.-fogott karon.
Egy asztalhoz mentünk, ahol a híres Cullenék ültek.
-Sziasztok, ő itt Laila, Laila ők Ed, ALice, Emmett, Rosalie és Jasper. -majd Ed mellé lépett és megcsókolta.
Leültem az asztalhoz, é s megettem a kajámat amit hoztam. Ahogy észrevettem csak Bella evett és én, de nem nagyon zavart. Amikor felnéztem, csak most vettem észre hogy a szemük mind ugyanolyan mézszínű, csak Belláé nem. Na és rádöbbentem hogy ezek vámpírok. Ilyetten kaptam fel a fejem, és ugrodtam fel.
-Bocsi most nekem mennem kell.-mondtam, és szinte elrohantam.
A lány tudja hogy mik is ők? Beszaladtam a kocsimba, és őrült tempóba mentem haza. Otthon kipattantam a kocsimból, és egyenesen a ház felé vettem az irányt. Nagyi főzött valamit, aminek isteni illata volt, valószínűleg rakottkrumpli lehetett.
-Szia drágám. Ilyen korán itthon vagy?-kérdezte mosolyogva.
-Nagyi. A suliba vámpírok vannak. Felismertem őket! Fehér bőr, aranybarn a szem, meg...
-Nyugi kicsim. Ők nem esznek embereket. Ők a Cullen család. A vezetőjükkel már találkoztam, ő a korházba a doktor. Mindent elmesélt, tőlük nem kell félned. -mondta.
Hát ettől egy kicsikét meg is nyugodtam. De eszembe jutott Bella.
-De volt egy ember is ott! Ő... ővele mi van?
-Ő Isabella Swan. Edward Cullen szerelme.
-Szóval tudja hogy mik?
-Igen. De nyugodj meg kincsem. Derek nem fog megtalálni.
Tudni illik hogy Derek engem üldöz, mert megöltem a társát, mert egy embert akart megölni. Hát szóval elégettem, és azóta meg akarja bosszulni a halálát.
-Azt hiszem hogy felmegyek most.-mondtam.
-Nem is eszel?
-Mielőtt eljöttem, akkor ettem.
Felmentem a szobámba, ami barna szinű volt, és lefeküdtem az ágyra. ekkor a telefonom csörögni kezdett hogy jött egy sms-em.
Ismeretlen szám.
Szia Laila Bella vagyok.Nem jönnél le velem La Push-ba?
Nem értettem hogy honnan tudja a telefonszámomat, de visszaírtam neki.
Szívesen megyek.1 óra múlva megfelel?
Tökéletes.-jött rá a válasz.
Tanulni nem volt szükségem, mert boszi, szupermemóval. :D
Leszaladtam a lépcsőn-vagyis ugráltam.
-Nagyi! Bellával elmegyek La Pushba.
-Jólvan szivem, de vigyázz magadra.
-Én mindig vigyázok.-nevettem fel. Én kifejezetten béna voltam. Mindig megtaláltam a vágó eszközöket. De csak azokat.
Azt az egy órát nagyon hamar elütöttem.
Csengettek. Nagyi ajtót nyitott a vendégnek, és sussmusokat hallottam. Lementem az ajtóhoz és Bellát pillantottem meg.
-Szia Bella! Nagyi elmentünk akkor. Majd jövünk, szia.
Beszálltunk egy autóba, és Bella vezetni kezdett.
-Alice mondta hogy tudsz a vámpírokról.-kezdett bele félékenyen.
-Igen. Jól tudja. De honnan?
-Hát ő látja a jövőt, és látta ahogy a nagymamáddal beszélsz erről a témáról.
-Hát igen. Tudod engem meg akart ölni egy Derek nevű vámpír, mert megöltem a társát. És azóta tudok róluk.
-De Alice hogy hogy látja a jövőt? Ő ilyen jövőbelátó?-kérdezrem
-Igen. A Cullenek között vanilyen különleges képességű vámpír. Pl Ed, meg Jazz. Tudod Edward olvas akárki gondolataiba, Jazz pedig az érzelmeket érzi és irányítja.
-Ez tök tuti-hüledeztem.
-Hát igen. Na de megjöttünk.
Leállította a motort, és egy kis háznál szálltunk ki. Aházból egy rövid hajú fiú szállt ki, egy szál nadrágban. Nagyon jó teste volt.
-Hey Bells!-ölelte meg Bellát.-Jacob Black vagyok.-nyújtott nekem kezet.
-Laila Long.
-Te vagy az új lány Forksba igaz?
-Igen.
-Gyertek be, Seth, Paul és Jared járőröznek, de mindenki itt van.15 Perc és váltás lesz. Vagyis tudod ők ilyen rendőr féleségek...-magyarázott nekem.
-Jó hogy nem már dokik.-motyogtam. Nekem akarja bemesélni.-Tudok mindent nem kell aggódnod-mosolyogtam rá kedvesen. Meglepődve nézett rám, miközben Bella megszólalt.
-Tud a farkasokról, vámpírokról.
-Ohh...-most viszont a szája is tátva maradt.
-Honnan?-kérdezte tőlem.
-Hát tudod régen megtámadott egy vámpír, és megöltem, és a társa most meg akar ölni, és ő szólta el magát egy fél éve-mosolyogtam önelégülten.
-Dur.... várjunk csak! Te egy vámpírt hogy tudnál megölni? -hallatszotta kételgetés a hangjából.
-Így.-mondtam, és az erdő felé fordultam, ahol egy kisebb tüzet csaptam, és el is oltottam.
-Ez hogy lehet?-kerekedett ki Bella szeme.
-Boszi vagyok. Tudjátok az a seprűs-nevettem fel.
Hát ahogy látom nem nagyon nyerők a humoromra, így inkább hagytam.
Egész nap csak beszélgettünk, miközbe megjött Paul és Jared is. Az a Seth nem tudott jönni, nem tudom miért.

-Nah jól van srácok mi megyünk.-állt fel Bella.
Elköszöntünk egymástól és az autó felé vettük az irányt. Útközbe megláttam egy fiút. 18 éves lehetett, éa nagyon jó testtel. A szememet nem tudtam róla levenni, és ahogy láttam ő is engem nézett. Sötét haja, barna szeme csillogott. Egyre közelebb ért hozzám. A szívem vad ütemben kezdett el dobogni, már már attól féltem hogy kiesik.