Blog címe: Ezüst fény,
www.ezust-feny.blogspot.com
Puszi!!
2010. november 1., hétfő
:D:D
Csak egy blogajánlás. Egyik barátnőm története, most kezdte írni, de jó lenne ha írnátok megjegyzést hozzá, örülne neki.
2010. április 16., péntek
Tudjatok róla...
A másik két blogomat megszüntettem mert valami miatt nem tudtam új fejezetet oda efltenni. Helyette nyitottam egy újjat, amiben nem más mint a mi Jasper Hale-unk fog szerepelni, és a másik főszereplő pedig Victoria Fletcher.
Nézzétek meg, és olvassátok el az első fejezetet.
:D
2010. április 15., csütörtök
Tizenhárom / c
Itt is van. Remélem hogy nem nagyon szaladtam el az idővel...
Ő engem nézett, én őt néztem. Ahogy kinyújtotta kis kezeit és elmosolyodott, nekem is mosolyognom kellett.Megfogtam a kis kezeit, és gyengéden megszorítottam.
-add csak ide nekem is-jelentette utat törve magának Seth. Ismét mosolygásra késztetett a lelkesedése, és ahogy ölébe vette a csöpséget... Hát nemtudom. Az hogy aranyosak voltak együtt, egyáltalán nem túlzás. Nincs rá szó hogy milyenek voltak.
MAjd amikor már csak ketten maradtunk, megszólalt.
-Ugye tudod hogy még szobája sincS?-kérdezte-Aicce-nek sem volt eszébe ez hogy lehet?-fogta még minig a csöpséget.
-Nemtudom. Én asszem megfürdök.-mosolyogtam el halványan.
-Oké. Én majd elleszek vele.
-Azt már nem! Add ide, egész nap lehetsz vele-kapta ki kezéből Susie-t és leballagott vele. Hallottam hogy sokat nevet, és még Rosalinak is hallottam a vidám hangját.
-Gyere addig velem fürdeni...
2 évvel később:
Már nagyon belejöttünk ebbe az anyás-apásdiba, és nagyonjól megvotunk. Szinte mindig együtt voltunk, csak egy héten egy éjszakát töltöttünk külön amikor menni kellett Seth-nek járőrözni.
Megtudtuk hogy Susie félvérfarkas lett. néha átváltozott. Olyan volt mint egy kis farkas. Fehér volt mint az apja, és egy kis szőkés csíkkal a jobb oldalán. A szeme barna volt, és nagyon gyorsan tanult.
-Anyu apu hoj vany?-jött ki egyik éjjel a szobából amikor Seth járőrözni volt.
-Nincs itthon picim.-válaszltam neki és felkaptam.
-Hoj vany?
-Az erdőbe járőrözik hogy megvédjen téged.
-Attol jó.-mndta mosolyogva, bekapta hüvelykújját és a mellkasomhoz bjt, úgy aludt el.
Bevittem a szobába, lefektettem, és még 10 percet néztem hogy hogy alszik.
Bementem a szobámba, és ezzel egy időben kopogtak. Ki olyan hogy hajnalba idejön??
Lementem kinyitottam az ajtót, a látvány nagyon megdöbbentett.
A TIZENHARMADIK RÉSZNEK VÉGE :D
Most már rendesen jönnek egyesével a részek :D
Sok komit lécci. Puszi : Kis Csaj.
2010. április 14., szerda
Tizenhárom / b
A puskagolyó elkapta a karomat, amiből a vér ömleni kezdett.
-Mi a fene ez?-sikítottam a kezemet karomra szorítva, és a fájdalom miatt a könnyeim is kifolytak.
-Jönnek!-mondta halkan, nagyon mégesen.
-Kik?
-A haverjaid drágám! Így végzek veled minnél előbb!-mondta, és ismét felém tartotta a fegyver, de előtte megcsókolt.
Bumm. A golyó megint rossz helyre ment. Amikor imét kinyitottam a szemem, megláttam... Carlisle. Igen ő volt az. Az ablak betört, és egy fehér farkas ugrott be rajta Seth. Carlisle körül tűz gyűlt. Hogy lehet ilyen hogy őt is megöli? Gyorsan koncentrálni kezdtem hogy mevédjem őt, de a bűbáj amit Larry magára szórt erősnek bizonyult. Erősebb is volt nálam, de azért koncentráltam. Már szédültem is tőle, de tartottam magam. A tűz elaludt. Carlisle hálás pillantást lövelt felém, és Larry után ment, akinek a torkát már Seth marcangolta.
Éreztem hogy újra az erejét akarja bevetni, de nem engedtem neki. AMikor éreztem hogy gyengül, én még erősebben koncentráltam, és elájultam. Sose ájulok el, mi van velem?
Amikor felkeltem már a Cullen házba voltam, vlószínűleg Alice szobájában. Kinyitottam a szemem, és felültem. Ebben a pillanatban Carlisle doki jelent meg az ajtóban, és visszanyomott az ágyba.
-Pihenned kell ezt te is tudod.-mondta, mintha tudom kéne valamit.
-Miért?-kérdeztem, és Jasper robbant be az ajtón.
-Nem tudja. Mond el neki-mondta Jazz.
-Te terhes vagy. A szédülés is azért jött létre... ott...-mondta a doki, én meg kerekre nyílt szemmel néztem rá.
-Hogy??
-Hát gyermeket vársz Laila. -mondta nyugodságot lövelve felém Jasper.
-És... ezt...-nyeltem egyet-Ezt Seth tudja?
-Nem. Ő még nem érkezett meg, csak mielőtt megvizsgáltalak akkor volt itt. Elment, mert valamit meg kellett oldania.
-Mikor jön vissza?-tettem fel a következő kérdést.
-Most jön fel lépcsőn. Magatokra hagyunk-mondta, és az ajtó már nyílt is.
A két Cullenkiment az ajtón villámgyorsan, és Seth mellettem termett.
-Jól vagy? Minden rendben?-sózta rám kérdéseit.
-Én...-egyszerűen nem tudtam kinyögni hogy gyereket várok. -én...
-Laila!! Mi a baj??-aggódott.
-Carlisle most mondta hogy... megvizsgált és... én...-vettem egy mély lélegzetet és folytattam-én gyereket várok.
Seth felülmúlta a reakciót amire számítottam. Lefagyva állt, és 5 perc múlva amikor már a könnyeim is eleredtek hogy nem akar már e miatt, magához ölelt, és szenvedélyesen megcsókolt.
-De...
-Ez nagyszerű...-lelkendezett.-lány lesz vagy fiú? Ugye rendezünk be neki egy szobát, és mien ruhái legyenek. Hány hónapos vagy vagy... Egyáltalán megtatod?
Mosolyogva bólintottam egyet hogy nem utál emiatt. Hogy gondolhattam én erre??
-Annyira szeretlek!!-ennyire beleélni magát ebbe.
-Szerintem olyan egy hetes lehetek-pirultam el.
-Uhh... akkor még van idő.-szomorodott el. Elszomorodott??
-Na mindegy-folytatta-ha lány lesz, lehetne a neve... Sushie, ha meg fiú akkor pedig... ömm... Adam vagy Aaron-mosolygott.
-De beleéled magad.-mosolyogtam rá.
Mind a 9 hónapig, úgy fokok rád vigyázni, mintha egy nádszál lennél.-jelentette ki.
Ez tényleg így volt, 9 hónapon át. Még a járőrözésről is lemondott, hogy velem lehessen. Ez azért jól esett, de ennyire!?!?
Amikor már nagy pocakkal jártam és megtudtuk hogy lány lesz, Seth kapott az alkalmond, kijelentette hogy a neve susie lesz.
Már három napja a Cullen residenciába laktam, mert Carlisle szerint a szülés bármikor várható. Edward volt velem amikor nem volt jobb dolga, mert elméletileg ő már kétszer vizsgázott doktor szakból.
Épp feláltam az ágyból, amikor a magzatvíz elfolyt. Edward hívta Carlisle-t aki 25 másodpercen belül megérkezett és hárman maradtunk a szobába. A doki, Seth és én. Bazi nagy fájdalmak voltak. Amikor Carlisle kijelntette hogy látja a fejét, Seth annyira megörült, hogy rámnézett és megcsókolt, de a sikításommal abbamaradt.
-Sajnálom-kért bocsánatot.
-Gyerünk! Még egy, és a kezedben tarthatod a babát!-jelentette ki a doki.
2 perc múlva már tényleg a kezembe fogtam a csöpséget, és mindenki jött megcsodálni. Alice már a vásárlásnál tartott, de gyorsan leállítottam. A többiek csak bámulva nézték, míg ő az én karjaimban feküdt, és a szemeit le nem vette rólam.
tegnapra terveztem a részt, de nem volt jó a net. honap jön a 13. fejezeet utolsó rész vagyis a c...
2010. április 13., kedd
Love Books
A játék menete:
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.
2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet
3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.
1: Encsibe-http://bornatnight-encsibe.blogspot.com/
2:
Evermore-Ez Damon és Ever szerelméről szól. A fiú halhatatlan, a lány ember. Végül kiberül minden és egymásba szeretnek stb... :D
True Blood Inni és élni hagyni- Bill egy vámpír. Itt minden ember tud a vámpírok létezéséről és félnek tőlük. Sookie egy bárban dolgozik pincérként, ahol az első vámpír Bill lesz. A fiút ,,elrabolja" két ember, és le akarják csapolni, mert a vére különleges. Ezt Sookie megtudja, és utánuk ered, megmenti Bill-t.
Hívj be- Oliver egy félénk fiú, aki találkozik egy különleges lánnyal egy estén a játszótéren. A lánnyal ezután folyamatosan találkozik, de furcsálja hogy mindig este. Majd idővel kiderül hogy a lány vámpír. A címe gondolom azért Hívj be, mert a vámpírokat be kell hívni mielőtt belépnek, mert akkor véres lesz a testük, és szenvednek...
3:
2010. április 12., hétfő
Tizenhárom / a
Ez rövid lett, de hozom a leghamarabb a következő fejezetet. Vagyis ez a rész két részre lett bontva, szóval ennek a fejinek a második részét.
Sok sok komit alulra :D
-Pedig én már mindent tudok rólad...-bólogatott mint akinek nem tetszik valami.
-Igen!? És mi mindent!?
-Pl. van már férjed... Remélem ez elég lesz, és beinvitálsz hogy elmondjam hogy miért jöttem.
Én ugyanúgy álltam előtte mint bármikor eddig.
-Nem? OKé. Így is jó nekem.
-Larry, elmondanád hogy mi a francot keresel itt?-dühödtem be, és Seth is mögödtem termett.
-Oh! Ő lenne a férjed? Csá, és Larry vagyok, Laila exe. -vigyorgott mint a tejbetök. 125 évesen elég jól tartja magát a 29-hez.
-Mit keresel itt?-kérdezte szerelmem éppen nem kedvesen.
-Laila-hoz jöttem ha nem baj. És azt szeretném hogyha visszajönne hozzám.-vigyorgott, és rámkacsintott.
-Azt várhatod tökfilkó.-morogtam, és az ajtót akartam bezárni, de nem engedte.-Mit akarsz?
-Mondtam nem!?
-Ebből nem eszel! Tünj el, mielőtt jönnek a többiek!-ordította Seth.
-Chh... csak erre nem számítottatok!-húzott magához, és egy kést tartott a nyakamhoz.
Azt hittem hogy ilyen csak a filmekben van, de úgy látom ő tanult.
-Engedd el!
-Mondtam hogy hozzám fog jönni nem? Most pedig mi lelépünk! Szia Seth!-húzott magával, de amint Seth előre lépett egy lépést, Larry a nyakamhoz szorította a kést.
Erősen koncentráltam most hogy a kés repüljön ki a kezéből, de nem sikerült Mi van ezzel?
-Bőbáj véd!-felelt, amint megérezte az erőlködésem.
A nyakamhoz szorított késsel ment a kocsijához, ami egy felturbózott kocsi volt. Beültetett az anyósülésre, és lezárta az ajtót. Sehogy sem tudtam menekülni. Seth-re pillantottm, aki telefonált. Remélem hogy valami farkasnak vagy vámpírnak. Éles hasítást éreztem a nyakamnál, és elsötétült minden. Altató. Ilyenre is képes?
Amikor kinyitottam a szemem, egy szobában voltam. Elég lepukkadt volt hogy mit ne mondjak.
-Jó rggelt. Vagy estét?-töprengett Larry.
-Engedj el! Mit akarsz még? 12 évvel ezelőtt még éretlen voltam!-kiabáltam rá. Ekkor fedeztem fel, hogy a kezem be van bilincselve, és nem tudom megmozdítani.
-12 évvel ezelőtt még szerettelek!-ordított rám.
-12 évvel ezelőtt csak egy támasz kellett, aki megvéd, és nem engedi hogy bajom essen! Akit szeretek!
-12 évvel ezelőtt szerettelek! Nem bírod felfogni hogy szerettelek, és te csak úgy elhagytál?
-Tudod te hogy mi az a szerelem? Az akkor működik amikor mind a két fél szereti egymást!-ordítottam teljes torokból, és a szemeimet már könnyek csípték.
-Egy támaszra volt szükséged. Megadtam volna, de te eltűntél azon a napon, amikor megkértem a kezedet! Nem mondtál se igent, se nemet! Belepusztultam volna lelkileg, de voltak más nők, akiken ezt levezettem.
-Ha szerettél volna, nem tudtál volna megmozdulni a hiánytól.-suttogtam szemébe nézve, és kicsordult az első könnyem.
Pofon vágott. Az arcom automatikusan oldalra fordult.
-Reméltem hogy visszajössz. Reméltem hogy legalább egy pofonnal megjutalmazol. Csodálkozol hogy Derek utának ment?-szorította meg arcomat kezével.
-Honnan tudsz te Derekről?-lepődtem meg.
-Uhh. Elszóltam magam.-vágott fájdalmas fejet, de nem állt neki jól.
-Ha csak szerettél miért nem engedsz el?-kérdeztem tőle, a témát elterelve, mivel már tudtam is hogy ő küldte rám.
-Bosszú.-válaszot egy szóval.
-Hány éves is vagy? 120? Éretlen viselkedés Larry!
-Bumm! Te meg öregasszony létedre ilyenk is 18 éves fiúhot mész feleségül?
-17 vagyok, te meg 30nak látszol!
-Emlékszel még? Amikor 23 vay mennyi voltál? A tengerparton találkoztunk. Te ott ültél, és telefontáltál. Amikor kimondtad hogy valójában mennyi éves vagy meglepódtem, mert csak 17-nek látszol. Innen tudtam meg hogy te is boszi vagy. Ritka volt a fiú boszi, és hát ezért is gondoltam hogy mély benyomást teszek. De nem sikerült, mert egy év után te elhagytál.
-Önszántamból. Nem akartam még elkötelezni magam. Te is tudtad hogy nem szeretlek, és azt is hogy te sem szeretsz igazán, csak szépnek tartassz.
Csendben ült.
-Válaszolj! Igaz,-kérdeztem normális hangnembe.
Csend...
-VÁLASZOJ!!-ordítottam rá.
Megpofozott, de most a másik oldalról.
-Ezt még megbánod hogy így beszélsz velem.-fenyegetett.
-Már így is kínzol hogy elszakítassz életem szerelmétől.
-Hát akkor nehezebb lesz a fájbalom. Bocsi most mennem kell.-és kiment majd visszajött-Még van egy órám bocsi.-nevetett.
Beleszaggolt a levegőbe, és sietősen az asztalhoz lépett. Kihúzta a fiókot. Belőle egy fegyvert vett ki.-úristen-Megtöltötte, és felém tartotta.
-Meg fogok halni, de ha én meghalok, te is jössz velem!-vigyorgott, és elsütötte a fegyvert.
2010. április 10., szombat
Tizenkettő
Ide is kérnék nagyon szépen komikat :D
Gratuláltunk neki, majd Emmettre kacsintottam. Ő lesz a következő menyasszony. Elsétáltunk a Cullen házig, mert Leah kikötötte hogy ismer egy jó klubot, és oda el kell menni. Rosalie rámerőszakolt egy fekete térd feletti ruhát, ózsaszín cipővel, és ezüst gyűrű karkötő plusz nyaklánc kíséretében.
-Rose, ennyi szerintem elég lesz-nyögtem miután túl akart cicomázni.
-Dehát hah tetszeni akarsz Seth-nek, akkor ez kell.-maradt érve mellett. Én sem engedtem.
-Seth-nek így is tetszek ha nem vagyok kifestve.
Sóhajtott egyet, aztán otthagyott.
Felvettem a cipőt, és leballagtam a lépcsőn, ahol az egész ,,vendégség" volt. Jacob, Sam, Embry, Emily, Jared, Paul meg a többi farkas, és persze a Cullenék.
Seth nyakába ugrodtam, és megcsókoltam. Kézen fogtam majd a kocsiba ültünk. A vámpírok futva mentek, míg én és a farkasok kocsival téptük az utat.
Leah egy pirosra festett klubhoz vezetett. Úgy látom hogy ismerte a kidobót,, mert egy-két szexy szó és mosoly na meg mozdulat segítségével ott mentünk be. Befele a hatás kedvéért Rosalie rákacsintott, amitől majd elájult.
Leültünk egy boxhoz-tisztára mint a hírességek. Nagyon menő klub volt ez. Híres Dj, meg minden. Ittunk egy egy koktélt, amit Emmettbe bele tudtam önteni. Persze egy kortyot, de akkor is olyan fanyar pofát vágott mint még soha.
-Gyerünk táncolni!-ordítottam Seth fülébe.
Felálltunk, és e parkett közepére mentünk. Úgy roptuk. Lehet hogy túl sokat ittam, mert már nem nagyon tudom mit is csináltam.
Majd ittam még egyet kettőt, és minden kiesett.
Reggel az ágyamban teláltam magam. A hirtelen fény nagyon irritálta a szemem, úgyhogy rögtön vissza is csuktam. Fájt a fejem. A piros fekete hálóingemben voltam. Biztos hogy nem álmodtam ezt az egészet. Az első amiből tudom, hogy iszonyatosan fáj a fejem.
-Jól kiütötted magad szivem.-mondta Seth a hátam mögött.
-Baromira fáj a fejem. Nincs valami?
-Tessék-nyújtott át egy tablettát-Alice figyelmeztetett.
-Köszönöm. -motyogtam. Még mindig nem voltam teljesen magamnál.
-gyere fürödj le, attól legalább egy kicsit felébredsz!
Az ölébe kapott és a kád felé vonszolt. A víz már eg volt engedve, és benne ültem. Vagy csak elaludtam közbe!?
Seth szépen megfürdetett. Egyszerűen nem bírtam nyitva tartani a szemem, úgyhogy inkább becsuktam.
-Lala szivem. Dél is elmúlt lécci ne aludj, mert... mert ne...
-Deeeee-nyafogtam álmosan.
Majd elsötétült minden.
-Valószínű hogy tegnap valaki drogot csenpészett az italába. sokfajta lehet amelyik álmosságot és fájdalmakat idéz elő, de nem hoszem hogy a fejfájás attól van. Igyon sok folyadékot ami természetes. Attól jobban kiürül a szervezetéből.-hallottam meg Carlisle (??) hangját.
-Oké. Köszönöm Doki-mondta Seth.
-Áhh nem vagyokén ilyen beteg-ültem fel azágyon, de nem bírtam valóban sokáig mert visszadűltem.
-Kelj fel, és igyál narancslevet-keltett fel Seth.
-Oké.-majd itatnni kezdett mint a kisgyereket. Hol a cumisüveg?
Két nappal később már semmi bajom nem volt. Valószínűleg (Carlisle szerint) a klubban bedrogoztak.
Ezen a reggelen holtkómásan keltem fel. Hogy lehet hogy nyáron is ilyen hideg van? Bementem a fürdőbe, elrendeztem reggeli tehendőimet, és felöltöztem. Megcsináltam Seth-nek és magamnak is a reggelit, de mivel nem kelt fel, én mentem felkelteni. Mégse jó hidegen a rántotta. Felsétáltam a szobánkba, és óvatosan megráztam Seth-et.
-Hey hétalvó!-pisziltam meg-Gyere reggelizni!-mosolyogtam közbe.
Nem kelt fel.
-Seth!!
Még mindig semmi. Már készültem ki hideg vízért, de hirtelen maga alá rántott.
-Hova-hova?-mosolygott.
-hideg vízért-nevettem. Ő furcsán nézett rám ezért hozzátettem:-Nem keltél fel, gondoltam hozok valamit amitől felkelsz-nevettem el magam.
-De vicces valaki. Na gyerünk enni, mert egy óra múlva sajnos járőrözni kell menni.-sóhajtott.
-Miért szoktatok járőrözni minden nap?-tettem fel kérdésemet lent.
-Mert ha új ember, vámpír vagy vérfarkas vagy esetleg boszi jön a környékre akkor tudjuk.
-Aham...
-Ha visszajössz nembiztos hogy it leszek, mert meglátogatom Alice-t.
-Oké szivem. -mondta mgcsókolt és beszaladt az erdőbe.
Visszamentem a házba, takarítottam egy kicsit, és a kocsimba ülve elhajtottam a Cullen villáig.
-Szia Laila! Mizujság? -jött rögtön Alice.
-Semmi, gondoltam átjövök látogatóba.-mosolyogtam rá.
-Figyelj, volt egy látomásom, és gondoltam neked is tudni kellene erről.
-Mi volt benne?-tényleg kíváncsi voltam.
-Két hét múlva lesz valami temetés. Ahol mindenki ott lesz. A... a farkasok is, de Seth nem. Tudom hogy nem látom meg minden, de nehéz elmagyarázni.
-Oké. De Seth-nek nem eshet semmi baja. Ugye?
-Elvileg.
Bejjebb mentem.
-Sziasztok!-láttam meg Emmettet, Esmet, Bellát és Edward-ot.
-Szia.
-Anya! Anya!-jött le Nessie-Laila!!!!-futott hozzám.
-Szia kiscsaj!-nevettem.
Egész nap nagyon jól szórakoztam a Cullen családba. Már fél hét volt, amikor úgy döntöttem ideje lenne hazamenni. Seth már biztos otthon van. Elköszöntem a Cullenéktól, és beültem az autóba. Egész úton olyan érzésem volt mintha figyelnének. Már a visszaillantót is az erdőre irányítottam, de sose láttam semmit. Hazaértem, az ajtó nyitva volt résnyire, és a villany is égett.
-Seth szivem!?-kiabáltam.
-Itt vagyok a konyhába.
Bementem a konyhába, de amint meglátott felhagyott a teendőivel, és nekem esett. Egészen a szobámig hátráltunk, ott lefeküdtünk az ágyra.
Apránként mind a ketten megszabadultunk a ruháktól. Ekkor még észre sem vettem hogy milyen hibát követünk el...
*
2 nap múlva:
Reggel az órám csörgésére keltem fel. Minek kell mindig ilyenkor felkelni?
-Seth... hova mész ma?-kérdeztem álmosan, magam mellett keresve Seth-et.
-Át kell menni Jacobékhoz, mert Sam valami megbeszélést akar tartani vagy mi...-nyögte ő is álmosan.
Majd motoszkálást hallottam, és ajtócsapódásokat.
Tudtam hogy a tegnapi veszekedésünk nem tett jót, de akkor is.
-Hol voltál?-kérdeztem az ágyon ülve. Már itthon kellett volna lennie.
-Csak Sam-nél.-válaszolta válrándítva.
-Már nagyon aggódtam. Azt hittem hogy...-na mit? Hogy csajjal volt. De még még mindig azt hiszem.
-Hogy valamelyik lánnyal voltam mi?-kérdezte még mindig közömbösen.
-Igen. Már két órája itt kuporgok, míg te sehol nem vagy!-álltam fel.
-Ugye most csak viccelsz?
-Nem! Tudtam hogy jobb kell.-suttogtam már magamnak az utolsó mondatot.
-Így gondolod?-kiabált. Sose kiabált még velem ilyen semmiségért.
-Seth... Mi történt veled?-kérdeztem suttogva meglátva a halántékán lévő sebet.
-Semmi. Csak vámpírvadászaton voltam, és képzeld: Nőt üldöztem!
-Nem esett bajod?-kérdeztem halkan. Megbántam hogy így beszéltem vele.
-Most már érdekel??
-Bocsáss meg, de én...-sírva futottam be a szobámba.
-Elmentem szivem.-jött be, puszit nyomva a homlokomra.
-Szia!-kiáltottam utána.
Egész nap otthon ültem. Dél körül Seth is megérkezett.
-Ugye nam harakszol a tegnapi viselkedésemért?-kérdeztem tőle csendben.
-Nem. Kicsit ki voltam én is bukva.-mosolyodott el édesen.
-Ugye több ilyen nem lesz?-kérdeztem bátortalanul, és átöleltem a derekát.
-Nem... Sose lesz ilyen.-motyogta hajamba, és megpuszilta fejem tetejét.
-Mit csináltatok?-váltottam témát.
-A vámpyrnő elkapásáról bezséltünk. Egy ,,akciót" tervezünk. Az erdőben fogunk rátámadni, mikor nem számít rá. Hamarosan lesz egy új farkasunk-fintorgott egyet.
-Miért? Nem akarod hogy legyen?-vigyorogtam rá.
-Az lehet, de nem jót választott magának a sors.
-MIért ki az?-érdeklődtem.
-David Hanry. Most kölözött vissza az őstanyájára az apja vagy a nagyapja kérésére.-vágott egy fejet.
-Jajj emiatt ne légy ilyen! Gyere. Csináltam kaját.
-Ugye tudod hogy szeretlek?-nezett szemeimbe, és megcsókolt.
-Na gyere mertt kihül a palacsinta.-húztam magam után.
Leült, és néztem hogy hogy eszik. Fogalmam sincs hogy hogy tudtam nézni hogy egy férfi hogy eszik.
-És mikor is változik farkassá az a pasi?-kérdeztem unottan miután megette az ételét.
-Hát ezen a héten várható Sam szerint, de Jacob szerint hamarosan. Én Jake-nek hiszek. Az ő jóslatai jobban be szoktak válni.-ült a kanapéra magával húzva engem is.
Beültetett az ölébe, és a nyakamat kezdte el csókokkal behinteni. Szembefordultam vele, és a száját ostromoltam. Két perc után már eldűltünk a kanapén, és édes csókokkal csókoltuk egymást. Ezt a csangő zavarta meg, de az illető nem várt sokat, beengette magát.
-Hát te?-tettem fel a váratlan vendégnek a kérdést.
-Na mi az? így kell fogadni a vendégeket?-kérdezte vissza.
2010. április 7., szerda
2010. április 6., kedd
2010. április 1., csütörtök
Tizenegy
AZ ALJÁN KÉPEKKEL :D
Egy évvel később...
Seth-el boldogan játszunk a LA Push-i tengerbe. Kagylókat szedek, míg ő próbál belerántani a vízbe. Az elmúlt egy órába többször is sikerült neki, így a falmer miniszoknyám tökéletesen átázott a fehér pólómmal együtt. Ez elég gáz volt, mert a pólóm a vízzel érintkezéskor átlátszó lett, és még néha-néha betoppant egy-egy farkas. Seth épp azt próbálta eljátszani hogy belefúl a vízbe, segítsek neki. Gyereklélek. Egy percet sem öregedtünk hála a Cullen vámpírok kilétének, és a farkasok nem öregednek ilyenkor.
gondolataimból Seth rázott ki hogy belehúzott a vízbe. A karjába kpott, és úgy álltunk ott. Vagyi ő állt én pedig a karjába feküdtem.
-Min gondolkoztál édesem?
-Semmin.-mondtam mosolyogva, és megcsókoltam.
-Jolvan, akkor gyere, mert mutatni akarok valamit.
Letett a vízbe, ami nekem derékig ért, és kifele húzott egészen a házukig. Mellesleg Leah-val egyre jobb a viszonyunk, mostmár beszélgetünk elég sokat.
Behúzott Seth a szobájába, és lültetett az ágyra. Kért egy pillanatot, majd felált, és Sue-khoz sietett.
-Hol van-hallottam meg édes türelmetlen hangját.
Majd csak azt hallottam hogy nyílik az ajtó.
Letérdelt elém, majd egy dobozkát tartott kezébe. Iszonyúan boldog voltam, hiszen akit szeretek az itt van előttem, és a kezemet kéri meg. Remélhetőleg.
-Leszel a feleségem?-előtte még makogott valamit az életéől meg ilyenek, de nem figyeltem rá. Hupsz.
-Igen-ugrodtam a nyakába boldogan.
sue és Leah bejöttek, asztán megöleltek engem, és üdbözöltek a családba.
Mrs. Clearwater.
Egy óra múlva elindultunk a Cullen házhoz, AHOL Alice már kint várt minket.
-Azt hittem hogy nem látod a farkasokat.-mondtam.
-Azokat nem is, de mivel minden elsötétült gondoltam jön egy-mosolyogott szélesen.-Na mond már!!
Beszéd helyett a kezemet nyújtottam, és rajta a csodaszép gyémántos gyűrűvel.
-Úristen nyögte ki Alice, amire az egész Cullen aggódva jött ki a kezemet megnézni hogy mi van vele.
-Ááááá-ugrodt nyakamba a kistörpe.
A lányok engem öleltek meg, és Alice rögtön az esküvővel kezdte, Rosalie a koszorúslánykodással, Esme hogy mennyire boldog, Bella pedig csak gratulált.
A fiúknál már kemény dió volt ez. Emmett pár perverz viccet tett a képbe, Carlisle lenyugtatta őt, és gratulált, Edward megjegyezte hogy mindenki boldog a gondolatok alapján, Jaspertől pedig nemtudom mit kellett volna várnom, de megölelt.
-Mikor lesz az esküvő?-kérdezte izgatottam Alice. -Mondjátok hogy most szerdán, mert addig Leah-val, Sueval, ROsalival meg a csajokkal elintézzük a dolgokat.-mondta a kis energiabomba.
Seth-el egymásra néztünk, és Seth meg is szólalt.
-Mi is szerdára gondoltunk.
Erre persze még jobbanm örült, és máris szervezgetni kezdett.
-SZŰK családi kör.-mondtam.
-NE legyen túl csicsás minden.-mondta Seth is.
-zt hiszem ezt nem tartja be. Csipke csipke hátán lesz.-nevettem.
Szemforgatással tovűábbmentünk. Nessie már kész 16 évesnek nézett ki, és Jacob ölébe ült. Bementünk, és Esme pont akkor tálalta a kaját, ami pörkölt volt krumplival. Leültünk, és négyen meg is ettük a kaját. Már elég későre ütött az óra, tehát menni kellett.
Seth már eléggé beköltözött hozzám, szinte minden ruhája nálam volt. Persze nekem se lehet beszélni mert nála is volt az én ruhám. Elmentünk zuhanyozni (együtt), és átöltöztünk, és lefeküdtünk az ágyra.
-Seth, mi lesz ha a Cullenék elköltöznek innen? Te nem leszel többet farkas, rendes emberi életet fogsz élni, amíg én maradok 18 éves.
-Megyünk velük.-mondta ásítással.
-Most komolyan beszélsz vagy csak azért mondod ezt mert álmos vagy és aludni karsz.
-Lala figyelj. -fordult felém- Velük fogunk menni, persze hogyha bele is egyeznek, utána pedig élni fogunk. Nem kell mindig e miatt aggódnod. Még van... 3 év hogy ezen rágódj. Most még szórakozz. Egyszer sem mentél el egy buliba sem. Miért?-kérdezte. Mintha nem tudná.
-Egy: Mert nincs a közelbe, Kettő: Mert te jobb vagy egy bulinál.
Magához húzott és elaludt. Nekem sem kellett több mentem utána.
Reggel keltegetésre ébredtem. Seth az-gondoltam.
-Mi van Seth?-kérdeztem tőle még mindig csukott szemmel.
-Nem Seth vagyok-mondta egy női hang.
Kipattantak a szemeim, és elsikítottam magam.
-Úr Isten Alice! Mivan?-néztem rá.
-Laila!-mocorgott Seth is. Szegénynek a mellkasán aludtam el, és majdnem megkarmoltam.
-Alice az-mondtam neki.
-Azért jöttem hogy ma kell elmenni esküvői ruhát nézni.-mondta halál nyugodtsággal.
-Oké máris készülődök.
Elmentem a fürdőbe felöltözni. Felvettem egy fekete falmert és egy fehér pólót, közbe pedig hallgattam hogy Seth és Alice mit beszélnek.
-Ittvagyok.-mondtam.
-Indulunk!-vigyorgott képembe.
Alice kocsiához mentünk, ahol már Sue Rosalie és Leah helyet foglalt. Mögötte volt a Volvo, amibe Bella Esme, Edward és Jasper ült.
Több boltot jártunk végig, de végül egy ruhánál döntöttem.
-Alice, szerintem ez tökéletes lesz-mondtam a rajtam lévő ruhára mutatva, hiszen nekem ez nagyon is tetszett.
-Oké. Akkor mehetünk is.
az egész egy tisztáson lesz megtartva, és szerdán még a nap is sütni fog. -vidult újra.
-Oké. -mondtam unottan.
-Ömm...-gondolkodott el.
-Leah! Te leszel a koszorúslány, én és Rose között. Emmett a pap, mint mindig, Carlisle... Nem! Jasper fog bevezetni, Edward a tanu... Jó jó, majd meg lesz osztva minden! -mondta, és kikergetett szinte mindenkit a boltból.
-Mehetünk!-mondta, és hazahajtottunk.
...
Felvettem a ruhát és megálltam a tisztás előtt. A szivem majd kiugrodt a helyéről, úgy dobogott. Nem féltem, inkább izgultam. Jasper mellettem ált, és pár nyugalomhullámot küldött felém.
-Köszönöm.-mondtam neki, de nem nagyon izgatott. Mingyárt összeházasodok akkor is.
-Figyelj tudom mit érzel. Amikor én házasodtam elősször, akkor az egész család annyira ideges volt miattam hogy...-megszólalt a zene, amit Nessie játszott.
-Gyere...-majd belékaroltam, és mentünk az egyenes ezüst szinű szőnyegen. Amikor megláttam Emmett előtt Seth-et, azt hittem ott ájulok el. ott állt öltönybe, és nézett mosolyogva. Biztatott hogy nyugodtan menyjek.
Majd mikor Jasper az ,,oltárhoz" vezetett biztatóan bólintott, és nyugalomhullámot küldött ismét majd leült Alice mellé, aki vigyorgott mint a vadalma.
-Kedves egybegyültek. Vámpírok és Farkasok. -mondta Emmett vigyorogva a pap szerepét játszva. -Most egy farkast, és egy boszit fogunk itt összeadni, remélem senkinek sincs ellenére. Akinek van közbedumálni valója tegye meg vagy kussoljon. Oké szal akkor... Akarod elvenni farkas koma Laila Longot?
-Igen-vigyorgott Seth.
-Te Laila. Össze akarsz házasodni Seth Clearwaterral? Szólhatsz még ha nem!-figyelmeztetett.
Levágtam neki egyet, amin a többiek kuncogtak, még a farkasok is, mert igen, ők is itt voltak.
-Igen.
-Akkor egy perverz csók Seth tesó, és mehetünk bulizni!!
Seth nem is törődött Emmett papi felállásával, felém fordult, átkarolta derekam, és megcsókolt.
LAILA RUHÁJA:
A GYŰRŰ:
Tíz
Megcsókoltam Seth-et, de rögtön maga alá húzott. (Ismét.) De most nem csókolt meg.
-Pihenned kéne még-néztem rá.
-A farkasoknak nem kell pihenniük.
-Tudom, de még csak most gyógyultál meg.
-Ebben az esetben...-gondolkozott el.
Megcsikizett. Visítottam hogy engedjen el, de ő csak nevetett rajtam.
-Kér...le...lek.-nyögtem ki.
-Kapok egy csókot?-állt meg a keze.
-Bármit, de ne csináld ezt.-mondtam még mindig mosolyogva.
Szájára mutatott, én pedig négykézláb hozzá másztam, és megcsókoltam. ELősször kisebb puszikkal, majd egy szenvedélyes csókal jutalmaztam.
Mikor végeztünk, zihálva tettük össze homlokunkat. Szerencse hogy az emeletről nem jöttek le. Mikor már kifújtuk magunkat, Seth egy csókot lehelt még ajkaimra, és elment főzni. Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem. Rántottát csinált, ami mellékesen még nagyon finom is volt. Később az emeletről Sue jött le Leah oldalán.
-Sziasztok, mi elmentünk Leah-al Emilyékhez, utána pedig vásáolni.
-Mi is menni készültünk.-mondta Seth.
Kis beszélgetés után elhagytuk a kocsimmal a Cleawater tanyát, és nálunk mentünk. Amikor leállítottam a autót kifújtam a levegőt, és lassan indultam a ház felé. Mivel a Cullen család is otthon volt, ezért nekik sem okozhattam gondot, napot csináltam. Seth mosolyogva nézett rám, én pedig lehajtottam a fejem nagyi emlékére.
-Nyugodj meg Kicsim, semmi baj nem lesz.-mondta Seth, és mgölelt. Én visszaöleltem derkát és megindultunk az ajtó felé.
Kinyitottam az ajtót, és bléptem vele együtt. Az emlékekre újra könny szökött a szemembe, de nem engedtem nekik. Nem szabad sírnom. Most már nem. Hiába győzködtem magam egy könny gurult végig arcomon. Elfordultam szerelmem elől, és próbáltam semlegesnek látszani, de nem nagyon jött össze. Seth maga felé fordított, letörölte a könnyemet, és magához ölelt. Fogalmam sincs hogy miért, de azt tudom hogy sírni kezdtem.
-Bocsánat. Én ezt nem... nem így akartam-motyogtam ingjébe.
-Semmi baj, mgértelek.-mosolygott, és puszit nyomott homlokomra.
Besétáltunk, a szobámba mentem, Seth oldalán, és a szobába megcsókoltam. Addig-addig fajultak a dolgok, míg póló nélkül az ágyra kerültünk. Ő rajtam feküdt, én pedig alatta, és az izmait simogattam, miközbe csókolgattam. Az övével baszkódtam, de végül ki tudtam kapcsolni, és kigombolni. Ő is ezt csinálta, és tudtam itt az idő. Szeretm Seth-et, úgyhogy nem szakíthatom pont most félbe.
...
Csodálatos érzések kavarodtak bennem. Seth karjaiban feküdtem, miközben egy barnás vöröses selyem anyag volt rajtunk. Én még mindig a kidülledő izmaival játszadoztam, míg a a hajammal.
...
Reggel Seth még szuszogott mellettem. A nap már fent járt az égen. Fél 11. Eddig sosem aludtam eddig. Max 9. Seth felém volt fordulva, és behunyt szemmel aludt. Megsimogattam az arcát, amire rögtön kipattantak a szemei.
-Bocsi nem akartalak felkelteni-motyogtam bűnbánóan, de egy csöppet sem bántam.
-Neked is jó reggelt. Amúgy már egy órája fent vagyok-mosolygott.
-Miért nem ébresztettél fel?-löktem meg válát.
-Mert olyan édesen aludtál.-puszilta meg az arcom.
Majd ekkor észrevettem hogy az a barnás anyag, amit tegnap magunkra volt téve, most a mellem alját éppenhogycsak takarja. Gyorsan felhúztam, és éreztem hogy egy picit el is pirulok.
-Engem nem zavart-mosolygott perverzül.
-Engem meg igenis zavart-nyújtottam rá a nyelvem, közbe felüléssel küzködtem.
Felálltam, és a selyem anyagot magam köré csavartam.
-Hová-hová?-húzott vissza.
-Például felöltözni?-kérdeztem, felhúzva az egyik szemöldököm.
Megcsókolt, és elengedett.
-Menyj már megyj már-lökött le az ágyról. Szép.
-Kedves vagy-néztem rá csúnyán, de csak nevetett rajtam.
-Naaa... gyere már ide...-nyávogott.
-Nem.-vágtam rá diadalisan mosolyogva, és a szekrényben kerestem a ruhákat.
Hirtelen átölelt hátulról, és felhúzott egyenesbe. Belecsókolt a nyakamba.
-Seth-fordított maga felé-ezt most nem...-egy csókkal elhallgattatott.
-Nem kéne...-motyogtam a csókot megszakítva.
-Meny öltözni.
Majd indítólag a fenekemre csapott.
-Felvettem a földről a hosszú trapéz szárú falmert, és a zöld pólómat. Minden cuccommal a fürdőbe mentem, és felöltöztem. Amikor kimentem Seth a fésülködő aztalom előtt a haját állítgatta. Ha nem tudnám azt hinném hogy valami rossz (jóképű) buzi.
Most én következtem, hátulról átöleltem.
-Mint egy meleg-kuncogtam.
-Meleg?-emelte fel szemöldökét.
-Meleg.-helyeseltem.
-És a melegek szoktak ilyet csinálni?-puszilt szájon.
-Jah-mondtam.
Mégegyszer megpuszilt, de jobban.-Ilyet?
-Igen.
-És ilyet?-megcsókolt.
-Azt hiszem nem.-mosolyogtam.
Csörgött a telefon. Alice.
-Mond...
-Ma délután lesz a temetés oké?
-Oké. Most megyek hozzátok jó?
-Tudom. Láttam.
-Szia.
-Szia.
-Megyünk Cullenékhez-mondtam Seth-nek.
2010. március 31., szerda
Tíz
Megcsókoltam Seth-et, de rögtön maga alá húzott. (Ismét.) De most nem csókolt meg.
-Pihenned kéne még-néztem rá.
-A farkasoknak nem kell pihenniük.
-Tudom, de még csak most gyógyultál meg.
-Ebben az esetben...-gondolkozott el.
Megcsikizett. Visítottam hogy engedjen el, de ő csak nevetett rajtam.
-Kér...le...lek.-nyögtem ki.
-Kapok egy csókot?-állt meg a keze.
-Bármit, de ne csináld ezt.-mondtam még mindig mosolyogva.
Szájára mutatott, én pedig négykézláb hozzá másztam, és megcsókoltam. ELősször kisebb puszikkal, majd egy szenvedélyes csókal jutalmaztam.
Mikor végeztünk, zihálva tettük össze homlokunkat. Szerencse hogy az emeletről nem jöttek le. Mikor már kifújtuk magunkat, Seth egy csókot lehelt még ajkaimra, és elment főzni. Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem. Rántottát csinált, ami mellékesen még nagyon finom is volt. Később az emeletről Sue jött le Leah oldalán.
-Sziasztok, mi elmentünk Leah-al Emilyékhez, utána pedig vásáolni.
-Mi is menni készültünk.-mondta Seth.
Kis beszélgetés után elhagytuk a kocsimmal a Cleawater tanyát, és nálunk mentünk. Amikor leállítottam a autót kifújtam a levegőt, és lassan indultam a ház felé. Mivel a Cullen család is otthon volt, ezért nekik sem okozhattam gondot, napot csináltam. Seth mosolyogva nézett rám, én pedig lehajtottam a fejem nagyi emlékére.
-Nyugodj meg Kicsim, semmi baj nem lesz.-mondta Seth, és mgölelt. Én visszaöleltem derkát és megindultunk az ajtó felé.
Kinyitottam az ajtót, és bléptem vele együtt. Az emlékekre újra könny szökött a szemembe, de nem engedtem nekik. Nem szabad sírnom. Most már nem. Hiába győzködtem magam egy könny gurult végig arcomon. Elfordultam szerelmem elől, és próbáltam semlegesnek látszani, de nem nagyon jött össze. Seth maga felé fordított, letörölte a könnyemet, és magához ölelt. Fogalmam sincs hogy miért, de azt tudom hogy sírni kezdtem.
-Bocsánat. Én ezt nem... nem így akartam-motyogtam ingjébe.
-Semmi baj, mgértelek.-mosolygott, és puszit nyomott homlokomra.
Besétáltunk, a szobámba mentem, Seth oldalán, és a szobába megcsókoltam. Addig-addig fajultak a dolgok, míg póló nélkül az ágyra kerültünk. Ő rajtam feküdt, én pedig alatta, és az izmait simogattam, miközbe csókolgattam. Az övével baszkódtam, de végül ki tudtam kapcsolni, és kigombolni. Ő is ezt csinálta, és tudtam itt az idő. Szeretm Seth-et, úgyhogy nem szakíthatom pont most félbe.
...
Csodálatos érzések kavarodtak bennem. Seth karjaiban feküdtem, miközben egy barnás vöröses selyem anyag volt rajtunk. Én még mindig a kidülledő izmaival játszadoztam, míg a a hajammal.
...
Reggel Seth még szuszogott mellettem. A nap már fent járt az égen. Fél 11. Eddig sosem aludtam eddig. Max 9. Seth felém volt fordulva, és behunyt szemmel aludt. Megsimogattam az arcát, amire rögtön kipattantak a szemei.
-Bocsi nem akartalak felkelteni-motyogtam bűnbánóan, de egy csöppet sem bántam.
-Neked is jó reggelt. Amúgy már egy órája fent vagyok-mosolygott.
-Miért nem ébresztettél fel?-löktem meg válát.
-Mert olyan édesen aludtál.-puszilta meg az arcom.
Majd ekkor észrevettem hogy az a barnás anyag, amit tegnap magunkra volt téve, most a mellem alját éppenhogycsak takarja. Gyorsan felhúztam, és éreztem hogy egy picit el is pirulok.
-Engem nem zavart-mosolygott perverzül.
-Engem meg igenis zavart-nyújtottam rá a nyelvem, közbe felüléssel küzködtem.
Felálltam, és a selyem anyagot magam köré csavartam.
-Hová-hová?-húzott vissza.
-Például felöltözni?-kérdeztem, felhúzva az egyik szemöldököm.
Megcsókolt, és elengedett.
-Menyj már megyj már-lökött le az ágyról. Szép.
-Kedves vagy-néztem rá csúnyán, de csak nevetett rajtam.
-Naaa... gyere már ide...-nyávogott.
-Nem.-vágtam rá diadalisan mosolyogva, és a szekrényben kerestem a ruhákat.
Hirtelen átölelt hátulról, és felhúzott egyenesbe. Belecsókolt a nyakamba.
-Seth-fordított maga felé-ezt most nem...-egy csókkal elhallgattatott.
-Nem kéne...-motyogtam a csókot megszakítva.
-Meny öltözni.
Majd indítólag a fenekemre csapott.
-Felvettem a földről a hosszú trapéz szárú falmert, és a zöld pólómat. Minden cuccommal a fürdőbe mentem, és felöltöztem. Amikor kimentem Seth a fésülködő aztalom előtt a haját állítgatta. Ha nem tudnám azt hinném hogy valami rossz (jóképű) buzi.
Most én következtem, hátulról átöleltem.
-Mint egy meleg-kuncogtam.
-Meleg?-emelte fel szemöldökét.
-Meleg.-helyeseltem.
-És a melegek szoktak ilyet csinálni?-puszilt szájon.
-Jah-mondtam.
Mégegyszer megpuszilt, de jobban.-Ilyet?
-Igen.
-És ilyet?-megcsókolt.
-Azt hiszem nem.-mosolyogtam.
Csörgött a telefon. Alice.
-Mond...
-Ma délután lesz a temetés oké?
-Oké. Most megyek hozzátok jó?
-Tudom. Láttam.
-Szia.
-Szia.
2010. március 30., kedd
Kilenc
ocsi amiért ilyen rövid lett, de nem volt túl sok időm írni, mert a Rosalie-s sztorin jár az eszem, és már félig meddig meg van írva. Körülbelül jövőhónap eleje/közepe fele felteszem.
Puszi: Kis Csaj.
Várom a komikat :D
Ahogy beértünk La Push-ba megállt a házuknál, és kiszállt. Énis úgy tettem, és amikor az autó előtt találkoztunk puszit nyomtam szájára. Befele indultunk. A konyhába Sue ügyeskedett.
-Szia-köszöntünk Seth-el.
-Sziasztok drágáim. Éhesek vagytok?-kérdezte mosolyogva. Szegénynek milyen lehetett amikor meghalt a férje.
-Igen-válaszolt rögtön szerelmem.
-Gyertek akkor.
Leültünk az aztalhoz, és amit Sue elénk rakott azon kezdtünk el rágódni. Miután megettük felmentünk Seth szobájába, közben az anyja elment itthonról Semékhez mert Emilyvel beszélni akart.
Seth elém jött, nekidöntött az ajtónak, és puszikkal hintette ba nyakam, de a számat kerülte. Ezt már én sem bírtam tovább ajkai után kapva megcsókoltam. Egyre csak hátrálzunk, ő hátrafele, én előre. Majd véletlenül az ágyra estünk. Ezen kacagtunk egy sort, majd ismét ajkait kezdtem csókolgatni. Maga alá rántott, és úgy ostromoltuk egymást.
-Seth én...-kezdtem, mikor már zavarosabbá váltak a körülmények.
-Bocsi Laila. Csak...-mély levegő-azt hiszem kimegyek kiszellőztetni a fejem-állt fel, és felkapta idő közben levedlett pólóját.
Egyedül ültem a szobájában az ágyon zihálva. Nem tudtam volna itt maradni így, felkaptam a pólóm, begomboltam a nadrágom, és kiindultam. Mielőtt kiérhettem volna az ajton Sue jött be.
-Szia Laila! Seth?-rűáncolta szemöldökét.
-Sportol egyet. -mosolyogtam rá. Mi lenne ha megtudná mi mit csináltunk odafent?
Kimentem az ajtón, és a kocsim felé vettem az irányt.
Kinyitottam az ajtót, de az rögtön vissza is csapódott.
-Seth most...-de amint megfordultam a torkomon akadt a mondat másik fele.-Te mit keresel itt?
-Bocsáss meg hogy nem küldtem levelet de sürgős a dolog.
-Nem is gondoltam hogy esős helyre bújnátok. Elég... hmm... hülye ötlet volt!! De sebaj. Itt vagy, itt vagyok, és kész.-vigyorgott éjfekete szemeivel. Ezer közül is felismerném ezt a hangot. Derek volt.
-Miért nem hagysz békén?-kérdeztem lazán, de belül segítségért kiáltottam.
-Mert megölted a társam. Tudod milyen a szerelem? Még nem. Ha lenne valaki. Valaki akit szeretnél, gondolod hogy téged ölnélek meg? Á-á. Szenvedned kellene mint nekem!-ordította már lassan.
És még Seth házától is távol voltunk, szóval senki nem hallhatta meg hogy itt mi történik.
Egyre-egyre csak hátrákltam, míg a fának ütköztem. Leestem a fa tövébe, és a karját Derek csapásra emelte fel.
Ösztönösen tettem kezem arcom elé, vártam az ütést, de e helyett csak egy nagy csattanást hallottam.
Seth farkas alakban a földön, Derek a földön.
-Seth!!-ordítottam, és odaszaladtam hozzá. Arcát ölembe tettem, és simogattam.-Csak őt ne bánsd!-suttogtam oda Dereknek, de kár volt.
-Minek bán... Ohh! -megnyalta száját- Szép...-mosolygott sunyin.
Morgások hallatszódtak mindenfelől, míg egy fekete, szerintem Sam, barna és szürkés farkast nem láttam meg a terepen.
Ők szépen elverekedtek, de én Seth-el foglakoztam. Ha én nem lennék akkor az arca sem vérezne. Nem lenne semmi baja, élhetné életét.
-Bocsáss meg kérlek!-suttogtam ráhajolva.
.***.
Seth a kanapén feküdt, én pedig melltte ültem a földön. Jacob-ék felöltöztették, és el is mentek. Azt mondták hamar felépül, de nem hittem nekik.
Még vártam... vártam... és vártam... 10 perc után a szemeit kezdte kinyitogatni.
-Seth!-ugrodtam nyakába.
-Laila! Hol van az a...-közbevágtam.
-Már Sam Jacob Embry és Jared megölték.
-Sajnálom.-motyogta.
-Micsodát?
-Hát hogy nem értem oda hamarabb. Meg mindent. Ha nem másztam volna rád most nem lenne így.-nézett rám.
-Nem Seth. Ez nem a te hibád. Nekem kellene bocsánatot kérnem, mert ha nem jönnek a többiek, te halsz meg előbb.
-Inkább én mint te.-nézett rám komolyan.
-Ha meghalnál mennék utánad, akárhol is légy-simítottam meg arcán.
-Ha meghalnál meghalnák.-mondta ő is.
-Szeretlek.-bújtam hozzá.
-Szeretlek én is.
Behunytam a szemem, és úgy élveztem a közelségét.
-Hali!-jött be nagy boldogan Leah, de amint meglátott egy grimaszt ejtett.
-Szia-köszöntünk egyszerre.
-Anya,-kérdezte.
-Fent van-válaszoltam én.
Felrobogott az emeletre, és ottmaradt.
2010. március 28., vasárnap
Díj... thx ^.^
Szabályok:
1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled.
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).
3. Értesíted őket az ajándékról.
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.
1: Nagyon nagyon szépen köszönöm Tűzvirágnak http://tuzvirag.blogspot.com/
2:
3: Meglesz :D
4:
Hát nincs tervem ezzel kapcsolatban, csak hobbiból írogatok. Egyszerűen az egyik este gondolkodtam, és megszállt az ikhlet, úgy gondoltam megosztom veletek :)
5:
Nem bulizós, Twilight fan, Szőkésbarna hajú, Furcsa szamű... (tényleg furcsa, mivel 4 szín található benne [zöld, kék, barna, és ilyen sárgás árnyalat] :/) . Imádok olvasni, és filmeket nézni.
Kedvenc könyveim: True Blood, természetesen a Twilight, Evermore, Blue Moon, Megjelölve Elárulva, Vámpír akadémia, Hívj be.
Kedvenc filmeim: Twilight, Harry Potter, Blood and Chocolate... stb...
sorozat: the Vampire Diaries ű(feliratos, Kyle a rejtélyes idegen, Smallwille, Heroes...
Azt hiszm ennyi...
Szeretnétek olvasni egy olyan történetet tőlem ami arról szól hogy Rosalie-nak (ember korában) született gyermeke, akit elvettek tőle, és 16 és fél évesn vámpír lett. Persze találkozik a Cullenékkel, rájön hogy Rosalie az anyja, és később velük fog laki.
Akarsz e ilyet?
Legyen benne Bella?
Ki legyen ,,élete szerelme"?
Komiba kérlek szépen :D
Puszi: kis csaj
Akarsz e ilyet?
Legyen benne Bella?
Ki legyen ,,élete szerelme"?
Komiba kérlek szépen :D
Puszi: kis csaj
2010. március 27., szombat
Nyolc
-Nagyi-ráztam meg ismét a válát, de most már erősebben.-Nagyi!-potyogtak már a könnyeim-Nagyi, most nem! Nem hagyhatsz el!
zajt hallottam, de nem törődtem vele. AZ ajtó kinyílt, és amikor megfordultam a könnyeimen át Alice-t láttam meg és Emmettet Edward háta mögött. Velük nem foglalkoztam, viszatértm nagyihoz. Nem. neki még nem szabad meghalnia. Itt kell lennie velem. Itt kell lennie, hogy együtt harcoljunk ha Derek megtalál véletlenül! -a könnyeim potyogtak elhalt hidegtestére, és mégközelebb húztam magam hozzá. a fejét ölembe fektettem, és úy öleltem magamhoz.
-fiúk vigyétek ki-hallottam meg Alice hangját.
Nem érdekel hogy kit vagy mit akarnak kivinni inenn, de valahogy keltsék fel. Miért velem történik ilyen? Hideg kart éreztem magamon, és elrántott. Próbáltaklefogni, de én ki akartam térni a karjaik közül.
-Nem!!! Hagytok békén!! Nekem szükségem van rá-próbáltam kitörni.
-Laila! Laila kérlek! Menyj el a fiúkkal!-jött elém Alice. A szemeiben aggódástvéltem felfedezni.
Nem nagyon érdekelt amit mondott, hiszenel akarnak vinni!
-Nem Alice! Nekem szükségem van rá! Én...-valamit tennem kell! Ezaz! csillant fel a szemem-újraélesztem!-néztem rá könnyeim mögül.
-Srácok!-szólt nekik, és ők hátrébb léptek.
Belül tudtam hogy nem fog sikerülni, de meg kell tennem, hiszen mégis nagyi volt. Mindig velem volt. ELkezdtem mondani rekedt hangon a szöveget. Erős koncentrációm sem tartott mellettem, de valahogy csak sikerül!
-Sea resucitado persona muerta
Usted era mi familia Sea resucitado persona muerta Puedo contar con usted sólo.
Sea resucitado persona muerta Usted era mi familia Sea resucitado persona muerta Puedo contar con usted sólo.
Sea resucitado persona muerta Usted era mi familia-Itt már nem bírtmtovább, látva nem mozsdul meg, rendesen bőgni kezdtem.
-Kelj fel! Kérlek! Ne hagyj itt, pont most!
Nem tudtam semmit sem csinálni, mert valamelyik vámpír a karjaiba kapott és száguldott velem. Én eláztattam kékingjét. Kisírt könnyes szemmel láttam hogy Edward száguld velem. Nem csináltmmást csak magamhoz szorítottam, és sírtam. Valahol megálltunk, letett a lábamra, de amint látta hogy nem sokra érne ezzel, megtartott, és magához szorított.
-Sírj csak. Meglásd ezzel sokkal jobb lesz!-motyogta, és ringatni kezdett.
Nemtudom hogyan, de sikerült ezzel elaltatnia, és egy világos szobába keltem fel.
Először boldog voltam, de amint leeset hogy miért vagyok itt, elfogott a rosszkedv. A Cullen házba voltam Alice szobájába. A könnyeimet próbáltam visszatartani, de nem sok sikerrel, mert egy két szem így is kicsordult. A szobába volt pár tükör, az egyikhez mentem és belenéztem. Ilyen vörös szemem akkor sem volt, amikor anya meghalt. Egy kicsit megigazítottam a hajamat, és lementem. A nappaliba mindenki halálos csendben ült. Még Seth is ott volt. Jasper kirohant a házból, Seth pedig odarohant hozzám amint meglátott és magához ölelt.
-Megnézem hogy van Jazz-mondta csendesen Alice, és kiment.
-Laila.-szólt nyugodtan, és csendben Carlisle. Odanéztem Seth vála felett-Nagymamád...-szünet-szóval őt vámpír ölte meg. Amikor elmentél szétnéztünk, és megtaláltunk egy lapot. Ha nem harakszol elolvastuk. Egy név volt rá írva, nem tudjuk mit jelent.
-Melyin név?-kérdeztem előre félve a választól.
-Derek-mondta most Rosalie.
Amitől féltem, most igaz volt. A pasimat-Seth-még jobban magamhoz öleltem, és mellkasába temettem a fejemet. Sírni most nem kartam, de mint mindig nem jött össze. Halkan zokogni kezdtem.
-Ismered?-kérdezte halkan Seth.
-Igen-válaszoltam alig érthetően.
-Majd később elmondja. Most had sírja ki magát.-szólt közbe Edward. Mintha már átélte volna ezt amit most én.
-Át is éltem. Amikor ember voltam, mindenkim meghalt-húzta közelebb magához Bellát.
-Szeretlek. Ugye te itt maradsz velem?-kérdeztem suttogva Seth-től, mintha nemtudnám hogy a vámpíroknak szuperhallásuk van...
-Örökké-suttogta vissza.
És ölelkezve álltunk, míg én néha néha könnyekkel borítottam be az ingjét. És amikor már megnyugodtam, gondolkozni kezdtem. Mi lesz holttestével? Egyedül nem fogom bírni...
-Alice intézkedik-mondta Edward.
-Köszönöm.-suttogtam kisírt, rekettes hangon.-Azt hiszem,hogy én haza mennék.-motyogtam, és kibontakoztam szerelmem ölelő karjaiból.
-Alice hazavisz, utána pedig egy fél órával Seth is menni fog. -mondta Carlisle az emeletről lejövet, és egy mappát adott Edward kezébe. Edward kiszalatt, Bella pedig felment, és lapokat hozott le tollal.
Alice kijött a szobábóla neve hallatára és a kocsi felé húzott. Szótlanul követtem, és beszálltam. szupergyorsan elindult, és mentünk egyenesen haza.
A kapu előtt megálltunk, és kiszálltam.
-Jobbnak láttam ha most egyedül hagylak. -motyogta maga elé nézve.
Bólintotta, és bementem. Felrohantam nagyi szobájába, és kinyitottam az ajtót. Bementem, és ledőltem az ágyra. Ismét szabadra engedtem a könnyeket, és sírtam. Amikor felnéztem az éjjeliszekrényen a levélen megakadt a szemem.
Derek!
Olvasam ezt az egy nevet amitől rettegtem. Tehát már nincs sok hátra, készülni kell a halálra. Visszamantem a szobámba, és az ablakot kinyitottam. Több könny nem tudott kijönni a szememből, ezért egy tiszta lapra rajzolgatni kezdtem. Mind negatív motívum volt. Rajzolás közbe egy kar ölelte át a derekam, és a nyakamba csókolt. Seth.
-Sajnálom hogy nem tudtam hamarabb jönni.
-Nembaj. Szeretlek.
-Én is szeretlek kicsim.
A karjaiba bújtam, és megpusziltam azt. Felnéztem a szemeibe, és szerelmet, boldogságot,és egykis szomorúságot véltem benne felfedezni.
Még jobban hozzábújtam, és az álom rámtalált. álmomban Derek megölt.
Amikor felriadtam Seth csendesen szunyókált mellettem, nem volt kedvem felkelteni, ezért újból az álmok tengerébe vesztem el. De nem álmondtam semmit.
Reggel amikor felkletem, Seth még mindig aludt. Felém volt fordulva, és a kezemet fogta. Sóhajtottam egy nagyot.
-Jó reggelt-motyogta, mintha még aludna.
-Neked is-mosolyogtam rá, amikor kinyitotta a szemeit.
-Mikor keltél?
-Nemrég... felkeltettelek vagy már ígyis felkeltél volna?
-Nem keltettél fel, bár te mindig felkelthetsz.-mosolygott rá, majd elkomorult az arca.
-Mi a baj?-simítottam arcán végig.
Attól hogy nekem nincs túl jó kedvem neki jónak kellene lenni. Miattam ne legyen szomorú.
-Hiányzik a mosolyod. Amikor élettelien nevettél. ű
-Bocsi, de most nem megy nekem ez a viháncolás. Majd később...
-Megértelek. Semmi baj. Szeretném ha eljönnél velem La Push-ba. Csak a mai nap, mert Alice a temetést csinálja. Nem szeretném ha látnád.
-Persze hogy megyek.-mosolyogtam szomorkásan. Pedig semmi kedvem nincs menni most a farkastanyára. Inkább ülnék itthon, és néznék ki a fejemből.
Seth egy gyors csókot lehelt a számra, de most nem ennyi kell nekem. Magamhoz húztam teljes erőmből, és magam alá fektettem. Úgy csókoltam meg szenvedéjesen. Ő belevigyorgott a csókba, míg nekem egy könnycsepp szaladt le az arcomon.
-Minden rndben lesz.-suttogta nekem arcomat simogatva.
Lekászálódtam róla és öltözködni kezdtem, amíg ő kiment. Felvettem egy fehér felsőt, és egy falmer nadrágot, és lementem.
Megmosolyogtam Seth-et ahogy ő is épp a kabátját vette fel. Én is követtem a példáját, és az én piros Fordomhoz mentünk. Beültem az anyósülésre, és irány La Push!!
zajt hallottam, de nem törődtem vele. AZ ajtó kinyílt, és amikor megfordultam a könnyeimen át Alice-t láttam meg és Emmettet Edward háta mögött. Velük nem foglalkoztam, viszatértm nagyihoz. Nem. neki még nem szabad meghalnia. Itt kell lennie velem. Itt kell lennie, hogy együtt harcoljunk ha Derek megtalál véletlenül! -a könnyeim potyogtak elhalt hidegtestére, és mégközelebb húztam magam hozzá. a fejét ölembe fektettem, és úy öleltem magamhoz.
-fiúk vigyétek ki-hallottam meg Alice hangját.
Nem érdekel hogy kit vagy mit akarnak kivinni inenn, de valahogy keltsék fel. Miért velem történik ilyen? Hideg kart éreztem magamon, és elrántott. Próbáltaklefogni, de én ki akartam térni a karjaik közül.
-Nem!!! Hagytok békén!! Nekem szükségem van rá-próbáltam kitörni.
-Laila! Laila kérlek! Menyj el a fiúkkal!-jött elém Alice. A szemeiben aggódástvéltem felfedezni.
Nem nagyon érdekelt amit mondott, hiszenel akarnak vinni!
-Nem Alice! Nekem szükségem van rá! Én...-valamit tennem kell! Ezaz! csillant fel a szemem-újraélesztem!-néztem rá könnyeim mögül.
-Srácok!-szólt nekik, és ők hátrébb léptek.
Belül tudtam hogy nem fog sikerülni, de meg kell tennem, hiszen mégis nagyi volt. Mindig velem volt. ELkezdtem mondani rekedt hangon a szöveget. Erős koncentrációm sem tartott mellettem, de valahogy csak sikerül!
-Sea resucitado persona muerta
Usted era mi familia Sea resucitado persona muerta Puedo contar con usted sólo.
Sea resucitado persona muerta Usted era mi familia Sea resucitado persona muerta Puedo contar con usted sólo.
Sea resucitado persona muerta Usted era mi familia-Itt már nem bírtmtovább, látva nem mozsdul meg, rendesen bőgni kezdtem.
-Kelj fel! Kérlek! Ne hagyj itt, pont most!
Nem tudtam semmit sem csinálni, mert valamelyik vámpír a karjaiba kapott és száguldott velem. Én eláztattam kékingjét. Kisírt könnyes szemmel láttam hogy Edward száguld velem. Nem csináltmmást csak magamhoz szorítottam, és sírtam. Valahol megálltunk, letett a lábamra, de amint látta hogy nem sokra érne ezzel, megtartott, és magához szorított.
-Sírj csak. Meglásd ezzel sokkal jobb lesz!-motyogta, és ringatni kezdett.
Nemtudom hogyan, de sikerült ezzel elaltatnia, és egy világos szobába keltem fel.
Először boldog voltam, de amint leeset hogy miért vagyok itt, elfogott a rosszkedv. A Cullen házba voltam Alice szobájába. A könnyeimet próbáltam visszatartani, de nem sok sikerrel, mert egy két szem így is kicsordult. A szobába volt pár tükör, az egyikhez mentem és belenéztem. Ilyen vörös szemem akkor sem volt, amikor anya meghalt. Egy kicsit megigazítottam a hajamat, és lementem. A nappaliba mindenki halálos csendben ült. Még Seth is ott volt. Jasper kirohant a házból, Seth pedig odarohant hozzám amint meglátott és magához ölelt.
-Megnézem hogy van Jazz-mondta csendesen Alice, és kiment.
-Laila.-szólt nyugodtan, és csendben Carlisle. Odanéztem Seth vála felett-Nagymamád...-szünet-szóval őt vámpír ölte meg. Amikor elmentél szétnéztünk, és megtaláltunk egy lapot. Ha nem harakszol elolvastuk. Egy név volt rá írva, nem tudjuk mit jelent.
-Melyin név?-kérdeztem előre félve a választól.
-Derek-mondta most Rosalie.
Amitől féltem, most igaz volt. A pasimat-Seth-még jobban magamhoz öleltem, és mellkasába temettem a fejemet. Sírni most nem kartam, de mint mindig nem jött össze. Halkan zokogni kezdtem.
-Ismered?-kérdezte halkan Seth.
-Igen-válaszoltam alig érthetően.
-Majd később elmondja. Most had sírja ki magát.-szólt közbe Edward. Mintha már átélte volna ezt amit most én.
-Át is éltem. Amikor ember voltam, mindenkim meghalt-húzta közelebb magához Bellát.
-Szeretlek. Ugye te itt maradsz velem?-kérdeztem suttogva Seth-től, mintha nemtudnám hogy a vámpíroknak szuperhallásuk van...
-Örökké-suttogta vissza.
És ölelkezve álltunk, míg én néha néha könnyekkel borítottam be az ingjét. És amikor már megnyugodtam, gondolkozni kezdtem. Mi lesz holttestével? Egyedül nem fogom bírni...
-Alice intézkedik-mondta Edward.
-Köszönöm.-suttogtam kisírt, rekettes hangon.-Azt hiszem,hogy én haza mennék.-motyogtam, és kibontakoztam szerelmem ölelő karjaiból.
-Alice hazavisz, utána pedig egy fél órával Seth is menni fog. -mondta Carlisle az emeletről lejövet, és egy mappát adott Edward kezébe. Edward kiszalatt, Bella pedig felment, és lapokat hozott le tollal.
Alice kijött a szobábóla neve hallatára és a kocsi felé húzott. Szótlanul követtem, és beszálltam. szupergyorsan elindult, és mentünk egyenesen haza.
A kapu előtt megálltunk, és kiszálltam.
-Jobbnak láttam ha most egyedül hagylak. -motyogta maga elé nézve.
Bólintotta, és bementem. Felrohantam nagyi szobájába, és kinyitottam az ajtót. Bementem, és ledőltem az ágyra. Ismét szabadra engedtem a könnyeket, és sírtam. Amikor felnéztem az éjjeliszekrényen a levélen megakadt a szemem.
Derek!
Olvasam ezt az egy nevet amitől rettegtem. Tehát már nincs sok hátra, készülni kell a halálra. Visszamantem a szobámba, és az ablakot kinyitottam. Több könny nem tudott kijönni a szememből, ezért egy tiszta lapra rajzolgatni kezdtem. Mind negatív motívum volt. Rajzolás közbe egy kar ölelte át a derekam, és a nyakamba csókolt. Seth.
-Sajnálom hogy nem tudtam hamarabb jönni.
-Nembaj. Szeretlek.
-Én is szeretlek kicsim.
A karjaiba bújtam, és megpusziltam azt. Felnéztem a szemeibe, és szerelmet, boldogságot,és egykis szomorúságot véltem benne felfedezni.
Még jobban hozzábújtam, és az álom rámtalált. álmomban Derek megölt.
Amikor felriadtam Seth csendesen szunyókált mellettem, nem volt kedvem felkelteni, ezért újból az álmok tengerébe vesztem el. De nem álmondtam semmit.
Reggel amikor felkletem, Seth még mindig aludt. Felém volt fordulva, és a kezemet fogta. Sóhajtottam egy nagyot.
-Jó reggelt-motyogta, mintha még aludna.
-Neked is-mosolyogtam rá, amikor kinyitotta a szemeit.
-Mikor keltél?
-Nemrég... felkeltettelek vagy már ígyis felkeltél volna?
-Nem keltettél fel, bár te mindig felkelthetsz.-mosolygott rá, majd elkomorult az arca.
-Mi a baj?-simítottam arcán végig.
Attól hogy nekem nincs túl jó kedvem neki jónak kellene lenni. Miattam ne legyen szomorú.
-Hiányzik a mosolyod. Amikor élettelien nevettél. ű
-Bocsi, de most nem megy nekem ez a viháncolás. Majd később...
-Megértelek. Semmi baj. Szeretném ha eljönnél velem La Push-ba. Csak a mai nap, mert Alice a temetést csinálja. Nem szeretném ha látnád.
-Persze hogy megyek.-mosolyogtam szomorkásan. Pedig semmi kedvem nincs menni most a farkastanyára. Inkább ülnék itthon, és néznék ki a fejemből.
Seth egy gyors csókot lehelt a számra, de most nem ennyi kell nekem. Magamhoz húztam teljes erőmből, és magam alá fektettem. Úgy csókoltam meg szenvedéjesen. Ő belevigyorgott a csókba, míg nekem egy könnycsepp szaladt le az arcomon.
-Minden rndben lesz.-suttogta nekem arcomat simogatva.
Lekászálódtam róla és öltözködni kezdtem, amíg ő kiment. Felvettem egy fehér felsőt, és egy falmer nadrágot, és lementem.
Megmosolyogtam Seth-et ahogy ő is épp a kabátját vette fel. Én is követtem a példáját, és az én piros Fordomhoz mentünk. Beültem az anyósülésre, és irány La Push!!
Hét
Az álarc mögött Seth-et láttam meg, aki egy mosolyt rakott magára, mintha ezt akarta volna. Nem szóltunk egymáshoz, ajkunk ismét táncba kezdett. A zene ritmusára ide-oda lépegettünk, közbe ajkunk egy pillanatig sem szakadt el egymástól.
Ezt a csodás pillanatot ugyan ki tudná megszakítani ha nem Emmet?
-Hey gyerekek! Szobára!-majd egy mackós kuncogást lehetett hallani felőle. Mind a ketten odanéztünk, és Emmet Rosalival jött ki az udvarra. Roselinek egy kis mosoly ült a képén, Emmett nek meg egy nagy vigyor. Megcsóváltam a fejemet, és visszafordultam Seth-hez. A herceg(nő) pár elballagott, és mi újra kettesben maradtunk.
-Akkor most mi...?
-Ha akarod-mpndta édes mosollyal. Ennek lehet ellenálni?
Válaszképp csak lennkasához bújtam, és úgy lépegettünk. Ez most komoly? A világ legszexybb pasijának a mellkasához dűlök?
Köhécselés. Felpattan a feje, és a torokküszkölő iráynába néztem. Edward.
Mit akarsz?-kérdeztem gondolatba.
-A világ legszexybb pasije, és a világ leggyönyörűbb csaja? -kérdezte, Bella pont jókor jött ki.
-Hagyd már őket.-mondta, és visszahúzta.
-Legszexybb pasi?-kérdezte egy hatalmas vigyorral kísérve Seth.
Lehajtottam fejem, és éreztem hogy elpirulok. Ezen is mosolygott egy jót, és egy puszit nyomott homlokomra. Majd elindult, és egy szökőkút melletti padra húzott. Leült, és maga mellé ültetett.
Ő engem, én pedig a holdat néztem. Kis idő múlva megszólalt.
-Te vagy a bevésődésem.
-Mi!?!?-véztem rá meglepődve.
-Jól hallottad. De megtudhatom hogy miért nem akartad hogy megtudd?
Megráztam a fejem hogy nem. Mit szóla hogyha megtudná hogy nyomorultul féltékeny voltam?
-Féltékeny volt!-hallottam meg Edward hangját.
-Nem mehetnénk el valahova ahol SENKI nincs?-kérdeztem tőle.
-Persze. -állt fel- Tényleg féltékeny voltál?-kérdezte önelégült vigyorral az arcán
Erre természetesen nem feleltem, csak a fejemet lehajtottam, és elpirultam. Ha legközelebb meglátom Edward-ot, kinyírom. Mégha lehetetlen is, én megteszem! Ennyire idegesítő agyturkásszal, hogy lehete élni egy családba? Nem idegesítik hogy nem lehet titkuk? Na mindegy, nekem itt ven most Seth, és ez az egy fontos. Belém vésődött be, és ez földöntúli boldogsággal ajándékozott meg.
-Itt jó lesz?-állt meg.
Körbenéztem, és az a ház mögött álltunk, ahol a bál volt. Egy pad volt ott, ahova leült, és maga mellé húzott. Leült, és engem nézett. Gondolom nagyon jó szórakozás lehet... Ránéztem. Azok a barna szemek csak csillogtak. Nemtudom mitől, de csillogtak. Az én szemeim is ilyenek?
-Valami baj van?-szólaltam meg, mert már idegesítő volt ahogy folyamatosan nézett.
-NEm. Nincs semmi-mosolygott.
Még pár percig nézett, majd elfordította tekintetét, de azt is csak egy pillanatig.
-Nem megyünk le a partra?-kérdezte kedvesen.
-Gyerünk-mondtam mosolyogva.
Kézenfogva lindultunk a parthoz, és amikor már a homokos tengerparton jártunk, én a magas tűsarkút, ő pedig a cipőjét vette le magáról. Úgy sétálgattunk a homokon, és egyre bejjebb mentünk, míg a víz a lábunkat nem csapdosta. Gyönyörű volt már a hajnali órákba. Leültün a víztől kicsit távolabb, és a neplementét kezdtük el nézni. Halkan csendben figyeltük egymáshoz bújva ahogy a nap az égen mindig magasabbra emelkedik. Gyönyörű látvány volt.
Egymásra néztünk, és az ajkát közelebb tolt egyémhez, majd összeértek. Gyengéden csókolt, romantikusan.
A csókot az emberek jövetele zavarta meg. Szétválltak ajkaink, és néztük a parta jövő tömeget. Három lány és Két fiú jött. Felálltam.
-Haza kellene mennünk-nyújtottam kezemet felé, hogy fogja meg, és jöjjön velem. Megfogta kezemet, és felállt. A homlokomra puszit nyomott, és elindultunk. A homokos részről kiérve felvettük a cipőt, és úgy bukdácsoltunk haza.
A kapuhoz érve Seth felém fordult, és eg y puszit nyomott a számra Valalamiért most még el is pirultam. Felemelte államnál fogva az arcom, és msolygott. Ennyire tetszik neki a látvány? Hát én meg nagyon zavarban érzem magam...
-Szép álmokat.-mondta, és megvárt amíg a kapun beérek, és belépek a házba. Ott nagyi fogadott.
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte sejtelmesen.
-Seth. -mondtam, és leültem az asztalhoz.
-Seth Clearwater? -döbbent meg- A mai napon találkoztam az édesanyjával. Kedves nő. Szóvalmost ti ketten...
-Igen. Vagyis remélem.-motyogtam.
Megmosolyogta ezt, és odajött mellém.
-Szép pár vagytok. Mennyj fel fürödj meg, és feküdj le.-ölelt meg.
-Oké.-mosolyogtam rá. Jó éjt!
-Neked is-szólt utám.
Felmentm, és azt tettem amit Nagyi m ondott. Megengetem a vizet a kádba, és a szobámba mentem. Elkezdtem levenni magamról ezt a maskarát, amíg fehérneműben nem voltam. Így visszamentem a fürdőbe, és amikor már az is lekerült rólam, elkezdtem áztatni magam.
Vagy fél órán át lehettem bent mire kimásztam. Felvettem egy feszülős piros top-ot, és egy világoskék nagyon (nagyon) rövid nacit. Visszamantem a szobámba, és lefeküdtem alváshoz készülődni. Elhelyezkedtem,és gondolkoodtam. Seth-en. Az arcán, a testén, és a... csókján... Édes, olyan... nemudom milyen íze van. És maga a lénye illata elkápráztat. Még mostis itt van az illata.
??
Az illata? -Hirtelen felültem az ágyon, és a terepet kezdtemel páztázni. A zéken megpillantottam őt. Mit keres ez itt?
-Mit keresel itt?-kérdeztem összehúzva a szememet.
-Hát...-kereste a szavakat-Gondoltam meglátogatlak. -nyögte ki.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem-kuncogta el magát. -Aranyos vagy amikor alszol. -sóhajtott.
-Micsoda?-rémültem meg-Amikor alszom?
-Jah... hát igen. De nem tudok sokáig lenni mindig, mert nekem is kell aludni amikor őrségben vagyok-húzta el kecsesen a száját.
-Te... te itt... itt szoktál lenni?
-Nem tudod.... áhh a francba-fújtatott dühösen.-Csak olyan édes vagy amikor alszol.-mondta, és hozzám jött.
-Mióta vagy itt?-vettem el kezét, és újjaival kezdtemel játszadozni.
-Amiót megláttalak-ájjj az az önelégült vigyor...
Kis szünetet tartottam, közben kezét néztem Nem tudtam az arcára nézni, de megtettem.
-És most nincs kedved itt aludni?-mosolyogtam bájosan. A kiskutyaszemeket inkább hagytam, mert sötét van és azt úgysem látja.
-Nagymamád mit fog szólni?-kérdezte, bár tudta a válszat.
-Nem kell neki tudni róla.-mosolyogtam, és a takarót felemeltem, ahova be is feküdt.
-Szép álmokat-és a számra nyomott gy édes puszit.
-Neked is-mosolyogtam reá.
A mellkasán pillanatokon belül elnyomott az álom. Reggel borús időre keltem fel. Kinyújtózkodtam, és tapogatni kezdtem Seth-et. Nem volt ott. Helyette egy levelet tláltam, amit ki is nyitottam.
Laila!
El kellett mennem járőrözni. Vigyázz magadra, este jövök.
Csók: Seth.
Kevés levél, de legalább tudtam hogy hol van, és hogy nincs semmi baja sem. Elkezdtem készülődni, és tanulni holnapra. Már megint hétfő lesz. A fenébe is ezekbe a rövid hétvégékbe...
Felvettem egy fekete pólót, fekete mintás szürke cipzáros felsőt, és egy itthoni sötét falmert, aminek a dereka jó volt, de combba nagyon elállt.
Lementem, de nagyit nem találtam ott. Nembaj biztos elment valahova-gondoltam.
Kivettem tejet, és műzlit, majd megettem reggelire. Visszamantem a szobámba, fogat mostam, és rendbetettem magamat, majd leültem az asztalomhoz, és tanulni kzdtem. Kémia... Földrajz... Matek... Irodalom... Idegennyelvet meg mi a fenének kell tanulni. De nem baj azt is megtanultam. Mire végeztem már dél volt. Nagyi még sehol.
Csak nm esett semmi baja. Kezdtem ideges lenni. Hol lehet!? Benéztem már minden szábába... csak az övébe nem... de hülye vagyok! Boldokan libbentem be a szobába, és megláttam nagyit, ahogy alszik.
Huhh... - Ezzel is megvolnák. De fel kéne azért kelteni, hiszen má dél van. Elsétáltam az ágyáig, és keltegetni kezdtem.
-Nagyi-szóltam neki lágyan megrázva...
Ezt a csodás pillanatot ugyan ki tudná megszakítani ha nem Emmet?
-Hey gyerekek! Szobára!-majd egy mackós kuncogást lehetett hallani felőle. Mind a ketten odanéztünk, és Emmet Rosalival jött ki az udvarra. Roselinek egy kis mosoly ült a képén, Emmett nek meg egy nagy vigyor. Megcsóváltam a fejemet, és visszafordultam Seth-hez. A herceg(nő) pár elballagott, és mi újra kettesben maradtunk.
-Akkor most mi...?
-Ha akarod-mpndta édes mosollyal. Ennek lehet ellenálni?
Válaszképp csak lennkasához bújtam, és úgy lépegettünk. Ez most komoly? A világ legszexybb pasijának a mellkasához dűlök?
Köhécselés. Felpattan a feje, és a torokküszkölő iráynába néztem. Edward.
Mit akarsz?-kérdeztem gondolatba.
-A világ legszexybb pasije, és a világ leggyönyörűbb csaja? -kérdezte, Bella pont jókor jött ki.
-Hagyd már őket.-mondta, és visszahúzta.
-Legszexybb pasi?-kérdezte egy hatalmas vigyorral kísérve Seth.
Lehajtottam fejem, és éreztem hogy elpirulok. Ezen is mosolygott egy jót, és egy puszit nyomott homlokomra. Majd elindult, és egy szökőkút melletti padra húzott. Leült, és maga mellé ültetett.
Ő engem, én pedig a holdat néztem. Kis idő múlva megszólalt.
-Te vagy a bevésődésem.
-Mi!?!?-véztem rá meglepődve.
-Jól hallottad. De megtudhatom hogy miért nem akartad hogy megtudd?
Megráztam a fejem hogy nem. Mit szóla hogyha megtudná hogy nyomorultul féltékeny voltam?
-Féltékeny volt!-hallottam meg Edward hangját.
-Nem mehetnénk el valahova ahol SENKI nincs?-kérdeztem tőle.
-Persze. -állt fel- Tényleg féltékeny voltál?-kérdezte önelégült vigyorral az arcán
Erre természetesen nem feleltem, csak a fejemet lehajtottam, és elpirultam. Ha legközelebb meglátom Edward-ot, kinyírom. Mégha lehetetlen is, én megteszem! Ennyire idegesítő agyturkásszal, hogy lehete élni egy családba? Nem idegesítik hogy nem lehet titkuk? Na mindegy, nekem itt ven most Seth, és ez az egy fontos. Belém vésődött be, és ez földöntúli boldogsággal ajándékozott meg.
-Itt jó lesz?-állt meg.
Körbenéztem, és az a ház mögött álltunk, ahol a bál volt. Egy pad volt ott, ahova leült, és maga mellé húzott. Leült, és engem nézett. Gondolom nagyon jó szórakozás lehet... Ránéztem. Azok a barna szemek csak csillogtak. Nemtudom mitől, de csillogtak. Az én szemeim is ilyenek?
-Valami baj van?-szólaltam meg, mert már idegesítő volt ahogy folyamatosan nézett.
-NEm. Nincs semmi-mosolygott.
Még pár percig nézett, majd elfordította tekintetét, de azt is csak egy pillanatig.
-Nem megyünk le a partra?-kérdezte kedvesen.
-Gyerünk-mondtam mosolyogva.
Kézenfogva lindultunk a parthoz, és amikor már a homokos tengerparton jártunk, én a magas tűsarkút, ő pedig a cipőjét vette le magáról. Úgy sétálgattunk a homokon, és egyre bejjebb mentünk, míg a víz a lábunkat nem csapdosta. Gyönyörű volt már a hajnali órákba. Leültün a víztől kicsit távolabb, és a neplementét kezdtük el nézni. Halkan csendben figyeltük egymáshoz bújva ahogy a nap az égen mindig magasabbra emelkedik. Gyönyörű látvány volt.
Egymásra néztünk, és az ajkát közelebb tolt egyémhez, majd összeértek. Gyengéden csókolt, romantikusan.
A csókot az emberek jövetele zavarta meg. Szétválltak ajkaink, és néztük a parta jövő tömeget. Három lány és Két fiú jött. Felálltam.
-Haza kellene mennünk-nyújtottam kezemet felé, hogy fogja meg, és jöjjön velem. Megfogta kezemet, és felállt. A homlokomra puszit nyomott, és elindultunk. A homokos részről kiérve felvettük a cipőt, és úgy bukdácsoltunk haza.
A kapuhoz érve Seth felém fordult, és eg y puszit nyomott a számra Valalamiért most még el is pirultam. Felemelte államnál fogva az arcom, és msolygott. Ennyire tetszik neki a látvány? Hát én meg nagyon zavarban érzem magam...
-Szép álmokat.-mondta, és megvárt amíg a kapun beérek, és belépek a házba. Ott nagyi fogadott.
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte sejtelmesen.
-Seth. -mondtam, és leültem az asztalhoz.
-Seth Clearwater? -döbbent meg- A mai napon találkoztam az édesanyjával. Kedves nő. Szóvalmost ti ketten...
-Igen. Vagyis remélem.-motyogtam.
Megmosolyogta ezt, és odajött mellém.
-Szép pár vagytok. Mennyj fel fürödj meg, és feküdj le.-ölelt meg.
-Oké.-mosolyogtam rá. Jó éjt!
-Neked is-szólt utám.
Felmentm, és azt tettem amit Nagyi m ondott. Megengetem a vizet a kádba, és a szobámba mentem. Elkezdtem levenni magamról ezt a maskarát, amíg fehérneműben nem voltam. Így visszamentem a fürdőbe, és amikor már az is lekerült rólam, elkezdtem áztatni magam.
Vagy fél órán át lehettem bent mire kimásztam. Felvettem egy feszülős piros top-ot, és egy világoskék nagyon (nagyon) rövid nacit. Visszamantem a szobámba, és lefeküdtem alváshoz készülődni. Elhelyezkedtem,és gondolkoodtam. Seth-en. Az arcán, a testén, és a... csókján... Édes, olyan... nemudom milyen íze van. És maga a lénye illata elkápráztat. Még mostis itt van az illata.
??
Az illata? -Hirtelen felültem az ágyon, és a terepet kezdtemel páztázni. A zéken megpillantottam őt. Mit keres ez itt?
-Mit keresel itt?-kérdeztem összehúzva a szememet.
-Hát...-kereste a szavakat-Gondoltam meglátogatlak. -nyögte ki.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem-kuncogta el magát. -Aranyos vagy amikor alszol. -sóhajtott.
-Micsoda?-rémültem meg-Amikor alszom?
-Jah... hát igen. De nem tudok sokáig lenni mindig, mert nekem is kell aludni amikor őrségben vagyok-húzta el kecsesen a száját.
-Te... te itt... itt szoktál lenni?
-Nem tudod.... áhh a francba-fújtatott dühösen.-Csak olyan édes vagy amikor alszol.-mondta, és hozzám jött.
-Mióta vagy itt?-vettem el kezét, és újjaival kezdtemel játszadozni.
-Amiót megláttalak-ájjj az az önelégült vigyor...
Kis szünetet tartottam, közben kezét néztem Nem tudtam az arcára nézni, de megtettem.
-És most nincs kedved itt aludni?-mosolyogtam bájosan. A kiskutyaszemeket inkább hagytam, mert sötét van és azt úgysem látja.
-Nagymamád mit fog szólni?-kérdezte, bár tudta a válszat.
-Nem kell neki tudni róla.-mosolyogtam, és a takarót felemeltem, ahova be is feküdt.
-Szép álmokat-és a számra nyomott gy édes puszit.
-Neked is-mosolyogtam reá.
A mellkasán pillanatokon belül elnyomott az álom. Reggel borús időre keltem fel. Kinyújtózkodtam, és tapogatni kezdtem Seth-et. Nem volt ott. Helyette egy levelet tláltam, amit ki is nyitottam.
Laila!
El kellett mennem járőrözni. Vigyázz magadra, este jövök.
Csók: Seth.
Kevés levél, de legalább tudtam hogy hol van, és hogy nincs semmi baja sem. Elkezdtem készülődni, és tanulni holnapra. Már megint hétfő lesz. A fenébe is ezekbe a rövid hétvégékbe...
Felvettem egy fekete pólót, fekete mintás szürke cipzáros felsőt, és egy itthoni sötét falmert, aminek a dereka jó volt, de combba nagyon elállt.
Lementem, de nagyit nem találtam ott. Nembaj biztos elment valahova-gondoltam.
Kivettem tejet, és műzlit, majd megettem reggelire. Visszamantem a szobámba, fogat mostam, és rendbetettem magamat, majd leültem az asztalomhoz, és tanulni kzdtem. Kémia... Földrajz... Matek... Irodalom... Idegennyelvet meg mi a fenének kell tanulni. De nem baj azt is megtanultam. Mire végeztem már dél volt. Nagyi még sehol.
Csak nm esett semmi baja. Kezdtem ideges lenni. Hol lehet!? Benéztem már minden szábába... csak az övébe nem... de hülye vagyok! Boldokan libbentem be a szobába, és megláttam nagyit, ahogy alszik.
Huhh... - Ezzel is megvolnák. De fel kéne azért kelteni, hiszen má dél van. Elsétáltam az ágyáig, és keltegetni kezdtem.
-Nagyi-szóltam neki lágyan megrázva...
Hat
Reggel napsütésre ébredtem, és hogy nagyi az ágyam mellett kelteget.
-Fent vagyok-fordultam a párnába.
-Siess, mert fél óra múlva a suliba kell lenned-mosolygott kedvesen.
Kipattantam az ágyból, és ruha után kutatva elkészültem a suliba. Bepakoltam, és a pénteki napot kezdtem. Bementem a suliba, és Alice Bellával várt a parkolóba. Rosalie még mindig nem szól hozzám, de Emmet poénkodni szokott.
-SZiasztok!
-Szia Laila.-köszöntek.
-Nah hova megyünk vásárolni? Port Angels, vagy esetleg New York-nevetett.
-Szreintem PA is elég lesz.
-Oké-oké. DE háromkor indulnunk kell ha minden boltot meg aakarunk járni. Te is jösz?-nézett Bella felé.
Kiskutyaszemekkel néztem rá hogy jöjjön ne kellessen ezzel a kis törpillával egyedül vásárolnom, mert akkor elszabadul a pokol.
-Persze-sóhajtotta.
-Jajj holnap lesz az álarcosbál. A téma misztikus lények, vagy valami ilyesmi-lelkesedett Alice.
-Gondolkoztál már hogy mi akarsz lenni?-kérdezte tőlem Bella kedvesen.
-Hát igazság szerint csak most tudtam meg hogy lesz ilyen bál.
Alice tekintete a semmibe révedt. Látomás.
-Vámpír?-kérezi csodálkozva. -Tökéletes lesz, majd megvesszük a dolgokat hozzá-nevetett fel.
-De én nem terveztem el semmit-értetlenkedtem
-Én gondoltam ki ezt-húzta el a száját Bella.
A nap végén már Alice sárga kocsijában ültem. Vettünk egy fekete ruhát, ami a vámpírkülsőmhöz kellessz. Egy fekete cipőt, és egy pár kiegészítőt vámpírfoggal az élen.
Már este nyolc óra volt, amikor elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Nagyi már rég aludt, nem akartam zavarni. Mostanság sok időmet lekötik a csajok, ezért nem nagyon figyelek rá oda. Talán beszélnem kellene vele.
Reggel Alice ébresztett fel.
-JAjj Laila! Ébredj már fel! NEm gondolod komolyan hogy el fogsz készülni nélkülem!
-Alice. Hány óra?-ásítottam.
-Fél 11.
-Ugye nem gondolod hogy én fél 11 kor fel fogok kelni, mert te próbabát akarsz belőlem csinálni? Még kora reggel van.-legalábbis nekem. modnatm magamba.
-Mikor szoktál felkelni?
Miért kell ilyenkor faggatni ilyenekről, amikor még az álom sem ment ki a szememből?
-Egy, kettő...-motyogtam.
-Uhh.-ült le mellém. De most gyere már mert, még egy csomó mindent meg kell csinálni. Ott van Bella, Rose, te meg én, és mindenkinek el kell készülni hatra.
Ugye ez most viccel? Azért fogok ilyenkor felkelni, hogy hatra készen legyek?
-Alice. Vámpírok vagytok! Én pedig egy óra alatt felöltözök meg minden!
-Jó-jó. Akkor most egészen fél ötig engedek neked szabadidőt, de utána az enyém vagy! -emelte fel a mutatóújját is. Ennek sem szabad ellenálnom...
-Oké. Fél öt! Szia.-mondtam neki, remélem le is esik hogy ez elküldésféleség akarna lenni.
-Szia.-húzta el a száját.
En még feküdtem az ágyon, mert nem tudtam elaludni, de 15 perc forgolódás után felhagytam. Lezuhanyoztam, és felöltöztem. Egy itthoni koptatott falmert, és egy fekete pólót vettem fel, amire egy barnás cipzáros felsőt húztam. Leballagtam a lépcsőn, és nagyit láttam meg hogy a konyába tevékenykedik.
-Szia nagyi.
-Szia kicsim-köszönt amint meglátott-Pizzát sütök.-mondta mosolyogva.
Tudta hogy az ő pizzájának nem tudok ellenálni. Egy puszit nyomtam, arcára, és egy szendvicset reggeliztem. Felmentem a szobámba, és négy óráig elfoglaltam magam. Úgy gondoltam ideje lenne mennem, mert nbem szeretném hogy Alice megbántódjon. DE könnyű lenne kiengesztelni. Lefutottam a lépcsőn ismét, és nagyi felé vettem az irányt hogy elköszönjek.
-Nagyi, figyu elmentem ALice-ékhez, mert lesz ez a bál meg minden... tudod.
-Hát persze édesem. Mikorra érsz haza?
-Nemtudom, de ne várj meg.
-Jólvan.-mosolygott.
Elindultam az ajtó felé, de amint kinyitottam, köhögést hallottam.
-Nagyi minden rendben?-kérdeztem tőle. ijedten.
-Persze csak félrenyeltem.
-Biztos? Itthon maradok veled ha kell.-ajánlkoztam.
-Nem kell szivem. Te csak menyj el a bálba, és érezd jól magad.
-Oké.
Beültem az imádott piros fordomba, és a Cullen villa felé vettem az irányt. Remélem nagyi jól lesz, és tényleg nincs semmi komolyabb baja.
az erdős részen bekanyarodtam, és a áz felé vetettem az irányt. Már a jártasságtól tudtam merre kell menni, ígyhát nem nagyon okozott gondot. Leparkoltam a ház előtt, és befele vettem az irányt, de az ajtó előttem nyílt ki.
-Láttalak-kacsintott rám Alice.
Szemforgatás és-szasztok-köszönés
-Szia-kórus.
Rosalie fogta magát, és fellibbent az emeletre, míg a többiek utána néztek, és egy páran a fejüket csóválták.
-Bocsáss meg Rosalie miatt, mindig ilyen.
-Semmi baj!-mondtam.
-Mész bálozni kiscsaj?-Emmet.
-Sajnos.-sóhajtottam.-erre a fiúkból kitört egy nevetés, mire alice csúnyám rámnézett, de az emelet felé kezdett húzni, amelyen az imént szaladt fel Rosalie.
Egy fél órán át a ruhámat igazgatta, és csak utána csinállta meg a hajam egy tonna hajlakkal. a legutolsó a szemfesték volt.
Nagyon tetszett, de nem nagyon tükrözte szerintem a vámpíri vonást. A szemfog! A szekrényen állt, és feltettem magamnak. Na így már rám fognak ismerni!
http://www.unnepekaruhaza.hu/grafika/termekek/parti-jelmez-25794.jpg
A hajammal nemtudom mit csinállt, de az is nagyon jó volt.
http://ucesy-sk.happyhair.sk/celebrity_img/lott2o2609.jpg
-Edward, hány óra van?-kérdeztem Edtől, mert őt láttam meg legelősször.
-Háromnegyed hat. Indulni kéne ha hamar oda akarnátok érni.
-Gyerünk-lelkesedett Alice.
ALice tündérnek öltözött, Rosalie királynőnek, vagy valami ilyesminek, Bella egy kurvának (?) én pedig a vámpírnak. A párja mindenkinek ugyanúgy öltözött. Jasper egy tündérkirályfinak (xD) Emmet egy hercegnek, Edward meg nem is tudom. Egy öltöny volt rajta és egy naci. NEmtudom hogy ő mi lehetett talán Edward XD. Beballagtunk a táncteremhez, és leültem. Persze a vámpírokhoz méltóan felkért táncolni Edward is mert látta hogy ülök magamba.
-Egy pillanat, és nem fogsz unatkozni-suttogta a fülembe, és otthagyott.
Valaki tán meg akar erőszakolni vagy mi?-erre a gondolatra Edward megcsóválta a fejét, és Bellához ment.
Aztán valaki megpöckölte a válam. Lassan megfordultam hogy a szemébe kiabálok, de amint megláttam hogy sejtésem sincs hogy ki áll előttem, inkább felhagytam. Ismerős volt még az illata is, de fogalmam sincs hogy ki volt.
-Felkérhetem egy táncra ?-hajolt meg előttem.
-Természeteen.-mosolyogtam rá.
Kivezetett egy kis hely felé, és a kör alakú helység közepére állított. A keringős számra táncolni kezdtünk, és néztünk egymás szemébe, szótlanul.
Egyre csak közelített arcunk, és mielőtt felfogtam volna mire készülök, már az ajkaink egymáshoz tapadtak. Semmi kedvem sem volt elhúzódni, de kíváncsi voltam hogy ki lehet ez. Az álarcát elkezdtem róla leszedni, és elhúzódtam tőle hogy így nézhessek a szemébe.
A látvány megdöbbentett...
-Fent vagyok-fordultam a párnába.
-Siess, mert fél óra múlva a suliba kell lenned-mosolygott kedvesen.
Kipattantam az ágyból, és ruha után kutatva elkészültem a suliba. Bepakoltam, és a pénteki napot kezdtem. Bementem a suliba, és Alice Bellával várt a parkolóba. Rosalie még mindig nem szól hozzám, de Emmet poénkodni szokott.
-SZiasztok!
-Szia Laila.-köszöntek.
-Nah hova megyünk vásárolni? Port Angels, vagy esetleg New York-nevetett.
-Szreintem PA is elég lesz.
-Oké-oké. DE háromkor indulnunk kell ha minden boltot meg aakarunk járni. Te is jösz?-nézett Bella felé.
Kiskutyaszemekkel néztem rá hogy jöjjön ne kellessen ezzel a kis törpillával egyedül vásárolnom, mert akkor elszabadul a pokol.
-Persze-sóhajtotta.
-Jajj holnap lesz az álarcosbál. A téma misztikus lények, vagy valami ilyesmi-lelkesedett Alice.
-Gondolkoztál már hogy mi akarsz lenni?-kérdezte tőlem Bella kedvesen.
-Hát igazság szerint csak most tudtam meg hogy lesz ilyen bál.
Alice tekintete a semmibe révedt. Látomás.
-Vámpír?-kérezi csodálkozva. -Tökéletes lesz, majd megvesszük a dolgokat hozzá-nevetett fel.
-De én nem terveztem el semmit-értetlenkedtem
-Én gondoltam ki ezt-húzta el a száját Bella.
A nap végén már Alice sárga kocsijában ültem. Vettünk egy fekete ruhát, ami a vámpírkülsőmhöz kellessz. Egy fekete cipőt, és egy pár kiegészítőt vámpírfoggal az élen.
Már este nyolc óra volt, amikor elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Nagyi már rég aludt, nem akartam zavarni. Mostanság sok időmet lekötik a csajok, ezért nem nagyon figyelek rá oda. Talán beszélnem kellene vele.
Reggel Alice ébresztett fel.
-JAjj Laila! Ébredj már fel! NEm gondolod komolyan hogy el fogsz készülni nélkülem!
-Alice. Hány óra?-ásítottam.
-Fél 11.
-Ugye nem gondolod hogy én fél 11 kor fel fogok kelni, mert te próbabát akarsz belőlem csinálni? Még kora reggel van.-legalábbis nekem. modnatm magamba.
-Mikor szoktál felkelni?
Miért kell ilyenkor faggatni ilyenekről, amikor még az álom sem ment ki a szememből?
-Egy, kettő...-motyogtam.
-Uhh.-ült le mellém. De most gyere már mert, még egy csomó mindent meg kell csinálni. Ott van Bella, Rose, te meg én, és mindenkinek el kell készülni hatra.
Ugye ez most viccel? Azért fogok ilyenkor felkelni, hogy hatra készen legyek?
-Alice. Vámpírok vagytok! Én pedig egy óra alatt felöltözök meg minden!
-Jó-jó. Akkor most egészen fél ötig engedek neked szabadidőt, de utána az enyém vagy! -emelte fel a mutatóújját is. Ennek sem szabad ellenálnom...
-Oké. Fél öt! Szia.-mondtam neki, remélem le is esik hogy ez elküldésféleség akarna lenni.
-Szia.-húzta el a száját.
En még feküdtem az ágyon, mert nem tudtam elaludni, de 15 perc forgolódás után felhagytam. Lezuhanyoztam, és felöltöztem. Egy itthoni koptatott falmert, és egy fekete pólót vettem fel, amire egy barnás cipzáros felsőt húztam. Leballagtam a lépcsőn, és nagyit láttam meg hogy a konyába tevékenykedik.
-Szia nagyi.
-Szia kicsim-köszönt amint meglátott-Pizzát sütök.-mondta mosolyogva.
Tudta hogy az ő pizzájának nem tudok ellenálni. Egy puszit nyomtam, arcára, és egy szendvicset reggeliztem. Felmentem a szobámba, és négy óráig elfoglaltam magam. Úgy gondoltam ideje lenne mennem, mert nbem szeretném hogy Alice megbántódjon. DE könnyű lenne kiengesztelni. Lefutottam a lépcsőn ismét, és nagyi felé vettem az irányt hogy elköszönjek.
-Nagyi, figyu elmentem ALice-ékhez, mert lesz ez a bál meg minden... tudod.
-Hát persze édesem. Mikorra érsz haza?
-Nemtudom, de ne várj meg.
-Jólvan.-mosolygott.
Elindultam az ajtó felé, de amint kinyitottam, köhögést hallottam.
-Nagyi minden rendben?-kérdeztem tőle. ijedten.
-Persze csak félrenyeltem.
-Biztos? Itthon maradok veled ha kell.-ajánlkoztam.
-Nem kell szivem. Te csak menyj el a bálba, és érezd jól magad.
-Oké.
Beültem az imádott piros fordomba, és a Cullen villa felé vettem az irányt. Remélem nagyi jól lesz, és tényleg nincs semmi komolyabb baja.
az erdős részen bekanyarodtam, és a áz felé vetettem az irányt. Már a jártasságtól tudtam merre kell menni, ígyhát nem nagyon okozott gondot. Leparkoltam a ház előtt, és befele vettem az irányt, de az ajtó előttem nyílt ki.
-Láttalak-kacsintott rám Alice.
Szemforgatás és-szasztok-köszönés
-Szia-kórus.
Rosalie fogta magát, és fellibbent az emeletre, míg a többiek utána néztek, és egy páran a fejüket csóválták.
-Bocsáss meg Rosalie miatt, mindig ilyen.
-Semmi baj!-mondtam.
-Mész bálozni kiscsaj?-Emmet.
-Sajnos.-sóhajtottam.-erre a fiúkból kitört egy nevetés, mire alice csúnyám rámnézett, de az emelet felé kezdett húzni, amelyen az imént szaladt fel Rosalie.
Egy fél órán át a ruhámat igazgatta, és csak utána csinállta meg a hajam egy tonna hajlakkal. a legutolsó a szemfesték volt.
Nagyon tetszett, de nem nagyon tükrözte szerintem a vámpíri vonást. A szemfog! A szekrényen állt, és feltettem magamnak. Na így már rám fognak ismerni!
http://www.unnepekaruhaza.hu/grafika/termekek/parti-jelmez-25794.jpg
A hajammal nemtudom mit csinállt, de az is nagyon jó volt.
http://ucesy-sk.happyhair.sk/celebrity_img/lott2o2609.jpg
-Edward, hány óra van?-kérdeztem Edtől, mert őt láttam meg legelősször.
-Háromnegyed hat. Indulni kéne ha hamar oda akarnátok érni.
-Gyerünk-lelkesedett Alice.
ALice tündérnek öltözött, Rosalie királynőnek, vagy valami ilyesminek, Bella egy kurvának (?) én pedig a vámpírnak. A párja mindenkinek ugyanúgy öltözött. Jasper egy tündérkirályfinak (xD) Emmet egy hercegnek, Edward meg nem is tudom. Egy öltöny volt rajta és egy naci. NEmtudom hogy ő mi lehetett talán Edward XD. Beballagtunk a táncteremhez, és leültem. Persze a vámpírokhoz méltóan felkért táncolni Edward is mert látta hogy ülök magamba.
-Egy pillanat, és nem fogsz unatkozni-suttogta a fülembe, és otthagyott.
Valaki tán meg akar erőszakolni vagy mi?-erre a gondolatra Edward megcsóválta a fejét, és Bellához ment.
Aztán valaki megpöckölte a válam. Lassan megfordultam hogy a szemébe kiabálok, de amint megláttam hogy sejtésem sincs hogy ki áll előttem, inkább felhagytam. Ismerős volt még az illata is, de fogalmam sincs hogy ki volt.
-Felkérhetem egy táncra ?-hajolt meg előttem.
-Természeteen.-mosolyogtam rá.
Kivezetett egy kis hely felé, és a kör alakú helység közepére állított. A keringős számra táncolni kezdtünk, és néztünk egymás szemébe, szótlanul.
Egyre csak közelített arcunk, és mielőtt felfogtam volna mire készülök, már az ajkaink egymáshoz tapadtak. Semmi kedvem sem volt elhúzódni, de kíváncsi voltam hogy ki lehet ez. Az álarcát elkezdtem róla leszedni, és elhúzódtam tőle hogy így nézhessek a szemébe.
A látvány megdöbbentett...
Öt
Nem tudom meddig zokogtam ott a fa gyökerében, de valaki megérintette a válam, és Seth volt az. Előttem gugolt. Gondolkodás nélkül nyakába vetettem magam, és úgy sírtam tovább. Míg végül a könnycsatornáim kiürültek. Seth felé emeltem a fejemet, és könnytől vizes szemeimet ráemeltem.
-Bocsáss meg-motyogtam és a hátammögött áló fának dűltem, és a távolba néztem, hogy ne kellessen Seth szemeibe néznem. Valamiért nagyon jól esett hogy itt van, akármenniyre akarom hogy elmenyjen és ne lásson így.
-Semmi baj. Elmondod mi történt? A Cullenék bántottak?-ráncolta össze szemöldökét.
-Nem. Ők a légynek sem ártanának.
-Csak a ragadozóknak-mosolyodott el végre, amit nagyon szerettem, mert az ő mosolyától én is mosolygok. Most is.
-SZóval elmondod mi volt?-kérlelt. Aranyos hogy így aggódik.
-Hát-kezdtem bele-Próbálkoztam az erőmmel, hogy ha ég valaki, akit felégettem, el tudom e oltani a tüzet. És nem sikerült. De eljátszottam a gondolattal, hogy mivan ha megint ember lenne?-könnyeztem be, és egy pár csepp ki is csordult.
Összeráncolta szemöldökét gondolom a MEGINT szóra.
Vettem egy mély levegőt, majd neki is belekezdtem a mesélésbe, persze csak röviden.
-Már öltem.
-Hogyan?-kerekedett el szeme
-Jól hallottad. Már öltem. Nem volt szándékos, de ideges voltam, vagy féltem, és csak úgy jött.-a könnyeim is mét potyogni kezdtek. Nem tudom elhinni hogy ennyit sírok.
Magához ölelt. Uhh ha tudná hogy milyen jó érzés ez. De nem szabad rá így gondolnom, hiszen csak az álmaimat rombolom össze azzal, hogy már be van vésődve.
-Elmeséled?-kérdezte lágyan.
-Tudni akarod?-néztem rá.
Ő csak bólintott. Mély levegőt vettem és belekezdtem.
-Szóval mindig volt valami ok. Ideges voltam, féltem, vagy pedig csak rémült voltam. Aztán egyszer az utcára mentem, és hát hogyne arra kellet sétálni valakinek, felégettem. volt akit csak féltékenységből öltem meg, mert a pasim őt választotta és nem engem. Az durva volt-mosolyodtam el, pedig nem szabadna. -Elégett az összes agyi ere, és egy csomó vizet szedtek ki a fejéből. Meg valakit kővé is fagyasztottam. De ilyenek inkább tűz jelképében jönnek elő.
Kis szünetet tartottam majd folytattam:
-Ezért nem akarom megtudni hogy kibe vésődtél bele, mert még megölném. Én... én nem akarok gyilkos lenni.
-NEm vagy az Laila! És a bevésődésemet biztos vagyok benne hogy nem ölnéd meg-húzódott mosolyra ajka. Dejó. Még ezt csinálja.
-Azt hiszem indulni kéne Cullenéktól csak úgy elrohantam.
-Edward tudja hogy itt vagyok veled, azért sem jött ide.
-Nembaj.-és elindultam.
Tudja hogy szeretem? Ha tudja miért csinálja ezt? Csak kínozni akar. De az is lehet hogy én beszélem be magamnak ezt a sok hülyeséget. Na most fejezd be Laila!!
seth egész hazáig kísért engem, de nem szóltunk egymáshoz. Miért is jött? Az nem lényeg, de legalább velem volt. A boszorkány felemet próbáltam kordában tartani, mert még ígyis féltékeny vagyok arra a valakire aki elnyerte a szivét. Még az erdőnek baja esne... Utálom ezt az egészet! Minek pont ide költöztünk?
A házunk előtt elbúcsúztunk egymástól, és bementem.
-Nagyi!?-kiálltottam
-Itt vagyok kicsim a konyhába. Figyelj csak, nem akarsz elmenni Esme lányával vásárolni?-jött közbe elém. -Az anyukája ittvan, és negyon kedves asszony.
-Melyik lányával?
-Ömm...-gondolkodott el-Alice!
-Hát persze. Majd holnap elmegyek vele!-tényleg jó kikapcsolódás lenne, hiszen rég voltam már boltokba.
Bementem a konyhába, és tényleg ott volt Esme. Beszélgettünk egy kicsit, és egy joghurt társaságában felmentem a szobáma álmosságot szinlelve. Persze Mrs. Cullen túlontúl látta hogy azért megyek fel hogy ne üljek itt. Felballagtam a szobámba, és leültem a laptopom társaságában az ágyamra. Amíg én gondolkodtam, és neteztem, kopogást hallottam. Az ablakom felől... Még képzelődöm is. DE amikor mégegyszer meghallottam, már gondolatom ott járt, hogy ki lehet ez.
Kinyitottam az ablakot, és hát kinek a szemivel találtam szembe magam?
Hát ez baromira egyszerű...
alice volt az.
-Szia Laila!-lépett beljebb az ablakon.
-Szia. Neked nem kéne aludni vagy valamit csinálni?-javítottam ki magam.
-Most is csinálok valamit, de csak szólni akartam hogy nemkem teljesen jó lesz a holnap. Már minden programot töröltem.
-Minent? Milyenek voltak?
-Semmi fontos.
-Alice. Ez csak egy vásárlás. Semmi komolyabb.
-PLusz egy mozi, hogy megnézzük az Alice csodaországban 3D-s filmet-kuncogott.
-Igen?-kérdeztem
-Igen.húzódott mégnagyobb mosolyra szája.-De most meygek, mert jön a nagyid.
-Mit akar?-kérdeztem gyorsan.
-Hogy nem e kell kaja!-és elviharzott.
Később kopogtattak az ajtón. Kaja lesz remélem
-Szia kincsem-dugta be nagyi a fejét-Éhes vagy?
-Nem köszönöm szépen. Ha az leszek , majd lemegyek és kajálok.
-Nem akarsz valamit mondani?-sóhajtott.-Esme mondta hogy gyakoroltál velük, és nem sikerlt. Meg beszélt valami Seth-ről.
-Áruló-motyogtam, és reméltem nem hallja meg.-Hát igen gyakporoltam velük, gondolom el is mondta hogy mi volt.
-Igen.
-Seth pedig-életem szerelme-egy jó haver.
-Jó haver?
-Igen. Egy jó haver.
Megbeszéltük gondunkat bajunkat, és kiment.
Az estém teljesen álmatlanul telt, és remélem hogy nem is fog semmi sem történni míg alszok. DE hajnali kettőkor felkeltem. Onnan kezdve nem is aludtam egy csöppet sem Fél háromig, de utána sikeresen végigaludtam az éjszakát.
-Bocsáss meg-motyogtam és a hátammögött áló fának dűltem, és a távolba néztem, hogy ne kellessen Seth szemeibe néznem. Valamiért nagyon jól esett hogy itt van, akármenniyre akarom hogy elmenyjen és ne lásson így.
-Semmi baj. Elmondod mi történt? A Cullenék bántottak?-ráncolta össze szemöldökét.
-Nem. Ők a légynek sem ártanának.
-Csak a ragadozóknak-mosolyodott el végre, amit nagyon szerettem, mert az ő mosolyától én is mosolygok. Most is.
-SZóval elmondod mi volt?-kérlelt. Aranyos hogy így aggódik.
-Hát-kezdtem bele-Próbálkoztam az erőmmel, hogy ha ég valaki, akit felégettem, el tudom e oltani a tüzet. És nem sikerült. De eljátszottam a gondolattal, hogy mivan ha megint ember lenne?-könnyeztem be, és egy pár csepp ki is csordult.
Összeráncolta szemöldökét gondolom a MEGINT szóra.
Vettem egy mély levegőt, majd neki is belekezdtem a mesélésbe, persze csak röviden.
-Már öltem.
-Hogyan?-kerekedett el szeme
-Jól hallottad. Már öltem. Nem volt szándékos, de ideges voltam, vagy féltem, és csak úgy jött.-a könnyeim is mét potyogni kezdtek. Nem tudom elhinni hogy ennyit sírok.
Magához ölelt. Uhh ha tudná hogy milyen jó érzés ez. De nem szabad rá így gondolnom, hiszen csak az álmaimat rombolom össze azzal, hogy már be van vésődve.
-Elmeséled?-kérdezte lágyan.
-Tudni akarod?-néztem rá.
Ő csak bólintott. Mély levegőt vettem és belekezdtem.
-Szóval mindig volt valami ok. Ideges voltam, féltem, vagy pedig csak rémült voltam. Aztán egyszer az utcára mentem, és hát hogyne arra kellet sétálni valakinek, felégettem. volt akit csak féltékenységből öltem meg, mert a pasim őt választotta és nem engem. Az durva volt-mosolyodtam el, pedig nem szabadna. -Elégett az összes agyi ere, és egy csomó vizet szedtek ki a fejéből. Meg valakit kővé is fagyasztottam. De ilyenek inkább tűz jelképében jönnek elő.
Kis szünetet tartottam majd folytattam:
-Ezért nem akarom megtudni hogy kibe vésődtél bele, mert még megölném. Én... én nem akarok gyilkos lenni.
-NEm vagy az Laila! És a bevésődésemet biztos vagyok benne hogy nem ölnéd meg-húzódott mosolyra ajka. Dejó. Még ezt csinálja.
-Azt hiszem indulni kéne Cullenéktól csak úgy elrohantam.
-Edward tudja hogy itt vagyok veled, azért sem jött ide.
-Nembaj.-és elindultam.
Tudja hogy szeretem? Ha tudja miért csinálja ezt? Csak kínozni akar. De az is lehet hogy én beszélem be magamnak ezt a sok hülyeséget. Na most fejezd be Laila!!
seth egész hazáig kísért engem, de nem szóltunk egymáshoz. Miért is jött? Az nem lényeg, de legalább velem volt. A boszorkány felemet próbáltam kordában tartani, mert még ígyis féltékeny vagyok arra a valakire aki elnyerte a szivét. Még az erdőnek baja esne... Utálom ezt az egészet! Minek pont ide költöztünk?
A házunk előtt elbúcsúztunk egymástól, és bementem.
-Nagyi!?-kiálltottam
-Itt vagyok kicsim a konyhába. Figyelj csak, nem akarsz elmenni Esme lányával vásárolni?-jött közbe elém. -Az anyukája ittvan, és negyon kedves asszony.
-Melyik lányával?
-Ömm...-gondolkodott el-Alice!
-Hát persze. Majd holnap elmegyek vele!-tényleg jó kikapcsolódás lenne, hiszen rég voltam már boltokba.
Bementem a konyhába, és tényleg ott volt Esme. Beszélgettünk egy kicsit, és egy joghurt társaságában felmentem a szobáma álmosságot szinlelve. Persze Mrs. Cullen túlontúl látta hogy azért megyek fel hogy ne üljek itt. Felballagtam a szobámba, és leültem a laptopom társaságában az ágyamra. Amíg én gondolkodtam, és neteztem, kopogást hallottam. Az ablakom felől... Még képzelődöm is. DE amikor mégegyszer meghallottam, már gondolatom ott járt, hogy ki lehet ez.
Kinyitottam az ablakot, és hát kinek a szemivel találtam szembe magam?
Hát ez baromira egyszerű...
alice volt az.
-Szia Laila!-lépett beljebb az ablakon.
-Szia. Neked nem kéne aludni vagy valamit csinálni?-javítottam ki magam.
-Most is csinálok valamit, de csak szólni akartam hogy nemkem teljesen jó lesz a holnap. Már minden programot töröltem.
-Minent? Milyenek voltak?
-Semmi fontos.
-Alice. Ez csak egy vásárlás. Semmi komolyabb.
-PLusz egy mozi, hogy megnézzük az Alice csodaországban 3D-s filmet-kuncogott.
-Igen?-kérdeztem
-Igen.húzódott mégnagyobb mosolyra szája.-De most meygek, mert jön a nagyid.
-Mit akar?-kérdeztem gyorsan.
-Hogy nem e kell kaja!-és elviharzott.
Később kopogtattak az ajtón. Kaja lesz remélem
-Szia kincsem-dugta be nagyi a fejét-Éhes vagy?
-Nem köszönöm szépen. Ha az leszek , majd lemegyek és kajálok.
-Nem akarsz valamit mondani?-sóhajtott.-Esme mondta hogy gyakoroltál velük, és nem sikerlt. Meg beszélt valami Seth-ről.
-Áruló-motyogtam, és reméltem nem hallja meg.-Hát igen gyakporoltam velük, gondolom el is mondta hogy mi volt.
-Igen.
-Seth pedig-életem szerelme-egy jó haver.
-Jó haver?
-Igen. Egy jó haver.
Megbeszéltük gondunkat bajunkat, és kiment.
Az estém teljesen álmatlanul telt, és remélem hogy nem is fog semmi sem történni míg alszok. DE hajnali kettőkor felkeltem. Onnan kezdve nem is aludtam egy csöppet sem Fél háromig, de utána sikeresen végigaludtam az éjszakát.
Négy
-Erről beszéltem.-motyogtam, és leültem mellé.
-Meg se akarod tudni hogy ki a szerencsés?-kérdezte huncutul.
-Nem...De ha nem harakszol, nekem most nennem kellene.
-Persze! Gyere, hazaviszlek.
-SEmmi szükség erre.-és egy erőltetett mosoly kíséretében megpöcköltem a fejem.
Otthon csak sírtam, és azt kívántam bár ne lennék boszi, és bár ne tudnék ilyen lényekről, amik valójában csak kitalációk. De mégis itt vannak. Élnek, és lélegeznek. Vagy ha már élnek, én ne éljek. De ez mind lehetetlen. Mindenkinek van egy küldetése az életben. Mi van ha nekem a lány megmentése volt? Ez egyszerű. Akkor nekem már szabad lenne engednem hogy Derek megöljön. Vagyhogy most itt a szívembe döffek egy késsel. Ez az amit varázslatal nem lehet megcsinálni. Nem lehet öngyilkosságot végrehajtani, mert a varázslat kicsaapódik, és akit a legjobban szeretünk, az fog meghalni. - merengésemből az ajtó nyitódásának hangja keltett fel.
-Kicsim te vagy itthon?-kérdezte nagyi.
-Igen!-kiáltottam le, remélem hogy nem veszi észre a hangomon hogy sírtam. DE nem vette.
Tovább kototrászott valahol. Még a csengő is megszólalt. Ilyen komolyan mondom hogy nincs.
Ahogy hallottam nagyi ki is nyitotta az ajtót, és valakit felküldött hozzám. Szélsebesen pattantam ki az ágyból, és tüntettem el a sírás nyomait. DE a szemem körül még mindig ott csúflakodott a piros folt. Az ajtóm máris nyitódott.
-SZia Bella!-ugrottam nyakába, legalább addig sem látja hogy sírtam.
-SZia Laily! Na ho... Te sírtál!?
-Dehogy Isten! Csak valami belement a szemembe!-hazudtam nagyon is könnyen.
-Miért sírtál?-hagyta figyelmen kívül a válaszom.
-Mert tudod... -vettem egy mély levegőt.-Gondolom észrevetted hogy utolsó két órámon nem volta.-bólint-Seth-el lógtam.
-Ez szuper!-lelkesedett.
-És már be van vésődve érted? Ti azt mondtátok hogy belém, de mégsem! Kiöntöttem neki a szívem! Tálcán kínáltam! És a végén meg benyögi, hogy ,,már be vagyok vésődve"!!
-De kibe? Azt nem kérdezted meg?
-NEm, mert hogyha meglátnám, már a pokol tüzében égne.-mondtam újjaimat tördelve.
-Azért ne túlozz-mondta megszeppenve.
-NEm túlzok hidd el. Egyszer... olyan 7 éve szerelmes voltam egy srácba, de ő megcsalt. Olyannyira féltékeny voltam, hogy nálunk a féltékenység katasztrófát jelent. Meghalt. Az orvosok szerint elégett az agyába minden ér, és ha ez nem lenne elég, 2 pohár vizet mértek ki a fejéből-mutattam kezemmel a kettőt.
-Uhh hát ez... félelmetes.-nyögte ki.
-Az. Már öltem embert. Embert!!??-nevettem fel keserűen-vámpírt is!! Könnyű préda volt, és még nem is volt lelkiismeretfurdalásom! Érted? Olyan vagyok mint egy sorozatgyilkos.
-Menniyt öltél?-kérdezte Bella csendesen.
-Hát két vámpírt, és három embert.-mondtam könnyedén.
-És semmi... hogy vissza akarnád őket hozni?
-SEmmi. -mondtam, és lehajtottam a fejem. Közbe hasmant lefeküdtem az ágyra, míg Bella mellettem térdelt.
-A másik két ember hogy halt meg?
-Az egyik elégett. Akkoriban nagyon új vot még nekem ez a dolog, és ideges voltam. Nem hittem a természeti lényegben, és elszöktem otthonról. Épp Stella sétált előttem, aki a suli idegesítő kis cicababája. Hirtelen a szivéből kezdett el lángolni tűz. Aztán átterjedt a teste minden pontjára. Ő csak sikítozott.
-És a másik?
-Őt nem ismertem. Annyira. Anyám egyik munkatársa volt. Egy férfi. El akarta csábítani anyámat, de előtte megmondta nekem mindent. Összeházasodnak, engem pedig eladnak. És hát kővé fagyott. Nem tudtam vele mit csinálni, ezért elástam a kert végébe. Sírtam is utána, de csak azért, mert a kedvenc cipőm odalett a nagy munkába-nevettem már kicsit felszabadultabban. Balla is velem együtt nevetett.
-Te nem félsz hogy véletlenül megöllek?-kérdeztem. FÉltem a választól Hiszem megértem hogyha félne mert gyilkos vagyok.
-Nem. Te nem vagy gyilkos Laila. Ezek csak véletlenül történtek meg. Ideges voltál és féltékeny. Hidd el tudom mit csináltál hogy féltékeny vagy!
-Edward? Ed-re valaki rámászott?
-Igen. Méghozzá vámpír. A Denali klán egyszer eljött vendégségbe hozzánk, és Tanya nevű vámpírnő Edward-ot akarta már elég sok ideje. De jöttem én és nemlehetett övé. Folyton nyíltan flörtölt vele.
-Meg tudom érteni.
-És a vámpírok hogy haltak meg?-kérdezte halkan. Újra itt tartunk.
-Az egyiket már mondtam. Egy lányt akart megölni, bla bla bla...
-Igen.
-A másik viszont üldözött, mert éhes volt. Látod Bella, mégis gyilkos vagyok. Meg tudom érteni hogy Seth mért nem belém vésődött be.
-host hagyuk a farkasokat. Gyere el hozzánk holnap, és mi segítünk neked hogy ne ölj többet ha nem akarsz.
-AZ nem fog menni, de ha ilyen lelkes vagy megnézheted.-vigyorogtam rá. Úgysem fog működni. De azért megnézném hogyha egy embert felgyújtok el is tudom e altatni a tüzet.
Elköszöntünk nagyitól, de mégkért rá hogy vacsira itthon legyek.
A Cullen háznál:
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia. Én Carlisle vagyok. Ő pedig a feleségem Esme.
-Ki vagy ember?-kérdezte aszthiszem hogy Rosalie.
-Ő Itt Laila. És nem ember, hanem boszorkány. Azért hoztam ide, hogy meg kéne valahogy tanítani, hogyha öl embert, pl. felgyújtja, akkor a tüzet el is tudja oltani...
A kanapénál mindent elmeséltem, és hozzátettem hogy Bella szedett rá erre az egészre.
-AKkor gyerünk az erdőbe. Ott egy állaton tesztelhetünk.-mondta Carlisle.
-Oké.
-Akkor égessük el a kaját-mondta nevetve Emmett.
-Gyerünk-mondta a doki.
A koncentrációm után az állat, ami egy oroszlán volt, égni kezdett.
-Most pedig koncentrállj! Olsd el a tüzet!-utasított
Akárhogy próbálltam nem sikerült. Az állat továbbra is égett, majd amikoir meghalt a tűz csillapodni kezdett, majd csak az oroszlán hamvait lehetett látni.
-Ennyi! Mondtam hogy nem megy! Egy gyilkos vagyok! Akárkit, akármit felégetek! Embert, vámpírt-hangsúlyoztam a vámpír szót-ölök csak hogy nekem ne essen bajom, utána meg magasról leszarom ki él és ki nem! -ordítottam a szavakat nekik A könnyeim már csorogni kezdtek, és én elkezdtem futni az erdőbe.
EGy gyilkos vagyok. Akit szeretek nem szeret, akit nem szeretek az szeret??
Egy fa törzsébe ültem le, és a térdemre hajtva fejem zokogtam.
-Meg se akarod tudni hogy ki a szerencsés?-kérdezte huncutul.
-Nem...De ha nem harakszol, nekem most nennem kellene.
-Persze! Gyere, hazaviszlek.
-SEmmi szükség erre.-és egy erőltetett mosoly kíséretében megpöcköltem a fejem.
Otthon csak sírtam, és azt kívántam bár ne lennék boszi, és bár ne tudnék ilyen lényekről, amik valójában csak kitalációk. De mégis itt vannak. Élnek, és lélegeznek. Vagy ha már élnek, én ne éljek. De ez mind lehetetlen. Mindenkinek van egy küldetése az életben. Mi van ha nekem a lány megmentése volt? Ez egyszerű. Akkor nekem már szabad lenne engednem hogy Derek megöljön. Vagyhogy most itt a szívembe döffek egy késsel. Ez az amit varázslatal nem lehet megcsinálni. Nem lehet öngyilkosságot végrehajtani, mert a varázslat kicsaapódik, és akit a legjobban szeretünk, az fog meghalni. - merengésemből az ajtó nyitódásának hangja keltett fel.
-Kicsim te vagy itthon?-kérdezte nagyi.
-Igen!-kiáltottam le, remélem hogy nem veszi észre a hangomon hogy sírtam. DE nem vette.
Tovább kototrászott valahol. Még a csengő is megszólalt. Ilyen komolyan mondom hogy nincs.
Ahogy hallottam nagyi ki is nyitotta az ajtót, és valakit felküldött hozzám. Szélsebesen pattantam ki az ágyból, és tüntettem el a sírás nyomait. DE a szemem körül még mindig ott csúflakodott a piros folt. Az ajtóm máris nyitódott.
-SZia Bella!-ugrottam nyakába, legalább addig sem látja hogy sírtam.
-SZia Laily! Na ho... Te sírtál!?
-Dehogy Isten! Csak valami belement a szemembe!-hazudtam nagyon is könnyen.
-Miért sírtál?-hagyta figyelmen kívül a válaszom.
-Mert tudod... -vettem egy mély levegőt.-Gondolom észrevetted hogy utolsó két órámon nem volta.-bólint-Seth-el lógtam.
-Ez szuper!-lelkesedett.
-És már be van vésődve érted? Ti azt mondtátok hogy belém, de mégsem! Kiöntöttem neki a szívem! Tálcán kínáltam! És a végén meg benyögi, hogy ,,már be vagyok vésődve"!!
-De kibe? Azt nem kérdezted meg?
-NEm, mert hogyha meglátnám, már a pokol tüzében égne.-mondtam újjaimat tördelve.
-Azért ne túlozz-mondta megszeppenve.
-NEm túlzok hidd el. Egyszer... olyan 7 éve szerelmes voltam egy srácba, de ő megcsalt. Olyannyira féltékeny voltam, hogy nálunk a féltékenység katasztrófát jelent. Meghalt. Az orvosok szerint elégett az agyába minden ér, és ha ez nem lenne elég, 2 pohár vizet mértek ki a fejéből-mutattam kezemmel a kettőt.
-Uhh hát ez... félelmetes.-nyögte ki.
-Az. Már öltem embert. Embert!!??-nevettem fel keserűen-vámpírt is!! Könnyű préda volt, és még nem is volt lelkiismeretfurdalásom! Érted? Olyan vagyok mint egy sorozatgyilkos.
-Menniyt öltél?-kérdezte Bella csendesen.
-Hát két vámpírt, és három embert.-mondtam könnyedén.
-És semmi... hogy vissza akarnád őket hozni?
-SEmmi. -mondtam, és lehajtottam a fejem. Közbe hasmant lefeküdtem az ágyra, míg Bella mellettem térdelt.
-A másik két ember hogy halt meg?
-Az egyik elégett. Akkoriban nagyon új vot még nekem ez a dolog, és ideges voltam. Nem hittem a természeti lényegben, és elszöktem otthonról. Épp Stella sétált előttem, aki a suli idegesítő kis cicababája. Hirtelen a szivéből kezdett el lángolni tűz. Aztán átterjedt a teste minden pontjára. Ő csak sikítozott.
-És a másik?
-Őt nem ismertem. Annyira. Anyám egyik munkatársa volt. Egy férfi. El akarta csábítani anyámat, de előtte megmondta nekem mindent. Összeházasodnak, engem pedig eladnak. És hát kővé fagyott. Nem tudtam vele mit csinálni, ezért elástam a kert végébe. Sírtam is utána, de csak azért, mert a kedvenc cipőm odalett a nagy munkába-nevettem már kicsit felszabadultabban. Balla is velem együtt nevetett.
-Te nem félsz hogy véletlenül megöllek?-kérdeztem. FÉltem a választól Hiszem megértem hogyha félne mert gyilkos vagyok.
-Nem. Te nem vagy gyilkos Laila. Ezek csak véletlenül történtek meg. Ideges voltál és féltékeny. Hidd el tudom mit csináltál hogy féltékeny vagy!
-Edward? Ed-re valaki rámászott?
-Igen. Méghozzá vámpír. A Denali klán egyszer eljött vendégségbe hozzánk, és Tanya nevű vámpírnő Edward-ot akarta már elég sok ideje. De jöttem én és nemlehetett övé. Folyton nyíltan flörtölt vele.
-Meg tudom érteni.
-És a vámpírok hogy haltak meg?-kérdezte halkan. Újra itt tartunk.
-Az egyiket már mondtam. Egy lányt akart megölni, bla bla bla...
-Igen.
-A másik viszont üldözött, mert éhes volt. Látod Bella, mégis gyilkos vagyok. Meg tudom érteni hogy Seth mért nem belém vésődött be.
-host hagyuk a farkasokat. Gyere el hozzánk holnap, és mi segítünk neked hogy ne ölj többet ha nem akarsz.
-AZ nem fog menni, de ha ilyen lelkes vagy megnézheted.-vigyorogtam rá. Úgysem fog működni. De azért megnézném hogyha egy embert felgyújtok el is tudom e altatni a tüzet.
Elköszöntünk nagyitól, de mégkért rá hogy vacsira itthon legyek.
A Cullen háznál:
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia. Én Carlisle vagyok. Ő pedig a feleségem Esme.
-Ki vagy ember?-kérdezte aszthiszem hogy Rosalie.
-Ő Itt Laila. És nem ember, hanem boszorkány. Azért hoztam ide, hogy meg kéne valahogy tanítani, hogyha öl embert, pl. felgyújtja, akkor a tüzet el is tudja oltani...
A kanapénál mindent elmeséltem, és hozzátettem hogy Bella szedett rá erre az egészre.
-AKkor gyerünk az erdőbe. Ott egy állaton tesztelhetünk.-mondta Carlisle.
-Oké.
-Akkor égessük el a kaját-mondta nevetve Emmett.
-Gyerünk-mondta a doki.
A koncentrációm után az állat, ami egy oroszlán volt, égni kezdett.
-Most pedig koncentrállj! Olsd el a tüzet!-utasított
Akárhogy próbálltam nem sikerült. Az állat továbbra is égett, majd amikoir meghalt a tűz csillapodni kezdett, majd csak az oroszlán hamvait lehetett látni.
-Ennyi! Mondtam hogy nem megy! Egy gyilkos vagyok! Akárkit, akármit felégetek! Embert, vámpírt-hangsúlyoztam a vámpír szót-ölök csak hogy nekem ne essen bajom, utána meg magasról leszarom ki él és ki nem! -ordítottam a szavakat nekik A könnyeim már csorogni kezdtek, és én elkezdtem futni az erdőbe.
EGy gyilkos vagyok. Akit szeretek nem szeret, akit nem szeretek az szeret??
Egy fa törzsébe ültem le, és a térdemre hajtva fejem zokogtam.
Három
-Szia-motyogtam.
-SZia-küldött egy félmosolyt.-Nem jössz el sétálni? Vagy neked még suli van?-kérdezte a suli felé mutatva.
Erre meg nekem eszembe jutott hogy lenne még 2 órám, és az egyikről biztosn elkéstem.
-Úristen! Húzzunk el innen gyorsan!-indultam el magam után rángatva szegényt.
-Nah most mi van?-kérdezte tágra nyílt szemekkel amikor már kiértünk az iskola látóteréből.
-Hát lenne még két órám, de ha már itt vagy, ellógom-vigyorogtam rá.
-Akkor gyere-húzott visszafele.
-Én inkább arra nem mennék.
-Jah! -gondolkodott- Akkor mindjárt itt vagyok!-ezzel eltűnt.
Kis idő múlva egy fekete motor jött mellettem, és lefékezett. Felemelte a sisakját, és megláttam Seth-et. Felültem mögé, és egyenesen, nemtudom hova vitt...
Élveztem hogy a szél belekapott a hajamba, de legfőképpen azt, hogy az a pasi mögött ülhettem, aki BELÉM vésődött. Ez a tudat mindig örömmel töltött el, de mivan ha ez csak egy tévedés??
Nem. Az nem lehet.
Becsuktam a szememet, és a hátának dűtöttem a fejem. A motor hirtelen megállt és a teste megfeszült.
-Mi történt?-kérdeztem rémülten.
-Vámpír.-mondta. Ettől már a hideg futkosott a hátamon. Mi van hja Derek az? DE honnan tudná hogy mi pont ide fogunk jönni? Leszálltam a motorról, és egy varázsigét kezdtem el mondani, ami megvég egy órán keresztül mindenféle támadástól.
-Rodee la cáscara,
Quítese a mí el alma,
Deje a la abeja de los dos hombres ser unida,
¡Proteja mí, y nosotros!
Rodee la cáscara,
Quítese a mí el alma,
Deje a la abeja de los dos hombres ser unida,
¡Proteja mí, y nosotros!
Rodee la cáscara,
Quítese a mí el alma,
Deje a la abeja de los dos hombres ser unida,
¡Proteja mí, y nosotros!
Fehér és kék ködöt lehetett látni körülöttem, ami hirtelen kicsap, és újra arégi lesz minden. Egy órán át biztonságba vagyok mindenféle lénytől. Vagyis csak elméletileg, mert a szagomat nem érzik a vámpírok amit követni tudnának, meg ilyenek. Amint láttam Seth kérdőn néz rám, mire én csak megrázom a fejem.
-Nem mehetnénk?
-De. De ugye elmondod?
-Igen. Csak menyjünk innen.
Visszaültönk a motorra,és egy házikóig mentünk. Bevezetett a házba, és helyel kínált.
-Gondolom már a többiek elmesélték a boszis dolgot-bólintott-Szóval ez egy varázsige volt, hogy egy órán át megvédjen, és a vámpírok ne érezzék a szagomat. Ezzel meg tudok menekülni akárki elől. Szóval mondhatom ezt úgyis, hogy egy burok van körülöttem. De ha véletlenül megtalálna akárki, akkor ugyanúgy megölhet.
-DE ki elől csináltál ilyet? Hiszen vámpír meg...-de közbevágtam.
-Tudod olyan... 20 évvel ezelőtt volt egy vámpír, aki egy lányt megtámadott, és meg akart ölni, de én megmentettem az életét. Erre rájött ez a Derek nevű vámpír, és meg akar ölni. Azóta van ilyen vámpírfóbiám. DE valamiért a Cullenekbe megbízom.
-DE ha vámpírok elől menekültök akkor miért pont egy esős helyet választottatok, ahol a nap nem süt, plusz még a vámpírok jobban érzik magukat mert a nap...
-Mert azért gondolom a vámpír azt hiszi hogy napos helyre megyünk, hogy oda úgyis csak este mehet ha nem akar lebukni. ki gondolná hogy neki segítenénk ha nem ott keresne?
-Cseles.-gondolkodott el.
Ahogy gondolkodott meg is szólalt.
-VÁrj! Aztr mondtad hogy 20 évvel ezelőtt. Akkor te hány éves vagy?
-Hát valójában 42. De 17-húztam ki magam büszkén-Amíg élek ennyi leszek. Mint a vámpír. Vagy a vérfarkas, az sem öregszik...
-HÁt nem.-várt egy kicsit, majd újra belekezdett.-Figyelj... én szeretnék beszélni vele valamiről...
-Mond-mondtam csendesen.
-Tudod van az a bevésődés dolog. -vakarta meg a fejét aranyosan.
-Hallottam róla-adtam az ártatlant
-Oké.-ebben anyiban maradt.
Kicsit kínos csend telepedett le, mire én kihúztam őt a bajból.
-FIgyel. oké, bevallom már Bella és Alice mindent egytől egyig elmondott. Annyira kínos volt először, mert igen, én... mintha éreznék is valmit, és féltem. Egyszerűen félem attól hogyha én elmondok neked mindent, kiterítem a szívemet, te egyszerűen elmondod hogy már be vagy vésődve! És féltem attól is, mert a csajok az mondták hogy belém vésődtél be, és ha én felkínálok neked mindent, akkor a vége meg már tök ciki lesz! Volt egy barátnőm... még Washingtonba, és egy fiúnak mindent elmondott. Ő persze mást szeretett, és féltem hogy én is így járok! Hogyha elmondok mindent, mint már megtettem, te egyszerűen csak bejelented hogy ,,már bevésődtem valakibe" érted?-most végeztem a beszámolómmal.
-Már bevésődtem valakibe.-mondta.
-Igen. Pontosan így...
-Nem Laila! Én már bevésődtem-mosolyodott el.
A varázsige magyarul: (spanyolul mondta Laila!) { www.webforditas.hu }
Vegyél körbe burok,
Szállj le hozzám lélek,
Egyesüljön a két ember méhe,
Védj meg engem, és minket!
Vegyél körbe burok,
Szállj le hozzám lélek,
Egyesüljön a két ember méhe,
Védj meg engem, és minket!
Vegyél körbe burok,
Szállj le hozzám lélek,
Egyesüljön a két ember méhe,
Védj meg engem, és minket!
-SZia-küldött egy félmosolyt.-Nem jössz el sétálni? Vagy neked még suli van?-kérdezte a suli felé mutatva.
Erre meg nekem eszembe jutott hogy lenne még 2 órám, és az egyikről biztosn elkéstem.
-Úristen! Húzzunk el innen gyorsan!-indultam el magam után rángatva szegényt.
-Nah most mi van?-kérdezte tágra nyílt szemekkel amikor már kiértünk az iskola látóteréből.
-Hát lenne még két órám, de ha már itt vagy, ellógom-vigyorogtam rá.
-Akkor gyere-húzott visszafele.
-Én inkább arra nem mennék.
-Jah! -gondolkodott- Akkor mindjárt itt vagyok!-ezzel eltűnt.
Kis idő múlva egy fekete motor jött mellettem, és lefékezett. Felemelte a sisakját, és megláttam Seth-et. Felültem mögé, és egyenesen, nemtudom hova vitt...
Élveztem hogy a szél belekapott a hajamba, de legfőképpen azt, hogy az a pasi mögött ülhettem, aki BELÉM vésődött. Ez a tudat mindig örömmel töltött el, de mivan ha ez csak egy tévedés??
Nem. Az nem lehet.
Becsuktam a szememet, és a hátának dűtöttem a fejem. A motor hirtelen megállt és a teste megfeszült.
-Mi történt?-kérdeztem rémülten.
-Vámpír.-mondta. Ettől már a hideg futkosott a hátamon. Mi van hja Derek az? DE honnan tudná hogy mi pont ide fogunk jönni? Leszálltam a motorról, és egy varázsigét kezdtem el mondani, ami megvég egy órán keresztül mindenféle támadástól.
-Rodee la cáscara,
Quítese a mí el alma,
Deje a la abeja de los dos hombres ser unida,
¡Proteja mí, y nosotros!
Rodee la cáscara,
Quítese a mí el alma,
Deje a la abeja de los dos hombres ser unida,
¡Proteja mí, y nosotros!
Rodee la cáscara,
Quítese a mí el alma,
Deje a la abeja de los dos hombres ser unida,
¡Proteja mí, y nosotros!
Fehér és kék ködöt lehetett látni körülöttem, ami hirtelen kicsap, és újra arégi lesz minden. Egy órán át biztonságba vagyok mindenféle lénytől. Vagyis csak elméletileg, mert a szagomat nem érzik a vámpírok amit követni tudnának, meg ilyenek. Amint láttam Seth kérdőn néz rám, mire én csak megrázom a fejem.
-Nem mehetnénk?
-De. De ugye elmondod?
-Igen. Csak menyjünk innen.
Visszaültönk a motorra,és egy házikóig mentünk. Bevezetett a házba, és helyel kínált.
-Gondolom már a többiek elmesélték a boszis dolgot-bólintott-Szóval ez egy varázsige volt, hogy egy órán át megvédjen, és a vámpírok ne érezzék a szagomat. Ezzel meg tudok menekülni akárki elől. Szóval mondhatom ezt úgyis, hogy egy burok van körülöttem. De ha véletlenül megtalálna akárki, akkor ugyanúgy megölhet.
-DE ki elől csináltál ilyet? Hiszen vámpír meg...-de közbevágtam.
-Tudod olyan... 20 évvel ezelőtt volt egy vámpír, aki egy lányt megtámadott, és meg akart ölni, de én megmentettem az életét. Erre rájött ez a Derek nevű vámpír, és meg akar ölni. Azóta van ilyen vámpírfóbiám. DE valamiért a Cullenekbe megbízom.
-DE ha vámpírok elől menekültök akkor miért pont egy esős helyet választottatok, ahol a nap nem süt, plusz még a vámpírok jobban érzik magukat mert a nap...
-Mert azért gondolom a vámpír azt hiszi hogy napos helyre megyünk, hogy oda úgyis csak este mehet ha nem akar lebukni. ki gondolná hogy neki segítenénk ha nem ott keresne?
-Cseles.-gondolkodott el.
Ahogy gondolkodott meg is szólalt.
-VÁrj! Aztr mondtad hogy 20 évvel ezelőtt. Akkor te hány éves vagy?
-Hát valójában 42. De 17-húztam ki magam büszkén-Amíg élek ennyi leszek. Mint a vámpír. Vagy a vérfarkas, az sem öregszik...
-HÁt nem.-várt egy kicsit, majd újra belekezdett.-Figyelj... én szeretnék beszélni vele valamiről...
-Mond-mondtam csendesen.
-Tudod van az a bevésődés dolog. -vakarta meg a fejét aranyosan.
-Hallottam róla-adtam az ártatlant
-Oké.-ebben anyiban maradt.
Kicsit kínos csend telepedett le, mire én kihúztam őt a bajból.
-FIgyel. oké, bevallom már Bella és Alice mindent egytől egyig elmondott. Annyira kínos volt először, mert igen, én... mintha éreznék is valmit, és féltem. Egyszerűen félem attól hogyha én elmondok neked mindent, kiterítem a szívemet, te egyszerűen elmondod hogy már be vagy vésődve! És féltem attól is, mert a csajok az mondták hogy belém vésődtél be, és ha én felkínálok neked mindent, akkor a vége meg már tök ciki lesz! Volt egy barátnőm... még Washingtonba, és egy fiúnak mindent elmondott. Ő persze mást szeretett, és féltem hogy én is így járok! Hogyha elmondok mindent, mint már megtettem, te egyszerűen csak bejelented hogy ,,már bevésődtem valakibe" érted?-most végeztem a beszámolómmal.
-Már bevésődtem valakibe.-mondta.
-Igen. Pontosan így...
-Nem Laila! Én már bevésődtem-mosolyodott el.
A varázsige magyarul: (spanyolul mondta Laila!) { www.webforditas.hu }
Vegyél körbe burok,
Szállj le hozzám lélek,
Egyesüljön a két ember méhe,
Védj meg engem, és minket!
Vegyél körbe burok,
Szállj le hozzám lélek,
Egyesüljön a két ember méhe,
Védj meg engem, és minket!
Vegyél körbe burok,
Szállj le hozzám lélek,
Egyesüljön a két ember méhe,
Védj meg engem, és minket!
Kettő
Azt hiszem hogy ő is engem nézett. Vagy csak én beszélem be magamnak? Amikor egymás mellé értünk azt hittem hogy ott esek össze. Bella ragadott ki álmaimból, hogy megfogta a kezem, és húzni kezdett maga után.
-Nah!? Tetszik neked igaz?-kérdezte.
Én még minidg Ő utána néztem.
-Hogy?
-Tetszik neked.-jelentette ki.
-Ki mondta? Csak... őö... Jól néz ki na.-nem tudom hogy mi van velem. Talán létezik szerelem első látásra?
Bella beindította a kocsit, és elindult.
...
Kijelentem hogy létezik szerelem első látásra. Már ezeken a dolgokon gondolkodtam, amikor még a fiú nevét sem tudom.
-Ömm... Bella!?
-Igen?
-A srácot aki velünk szembe jött azt hogy hívják?-éreztem hogy elpirulok.
-Na látod hogy tetszik?
-Csak azt mondtam hogy jól néz ki!-tartottam az állást.
-Seth Cleawater.
Áhh. Seth Cleawater. Cuki név. Illik is hozzá. Azok a csokibarna szemek!! Elolvadok tőle-baharaptam alsó ajkam, és kiszálltam a kocsiból.
-Holnap talizunk suliba!-kiálltottam utána.
Ő csak mosolygott egyet.
Besétálltam a házba, és nagyi helyett csak egy levelet találtam az asztalon.
,,Elmentem a boltba"-szöveggel.
Bementem a konyhába valami kaja után kutatva, de csak rizzsel és hússal tértem vissza. Leültem az asztalhoz, lassan megfalatoztam, és felmentem a szobámba, Seth-ről álmodozni.
A nagy álmodozás közben az álom látogatott meg, és megával vitt.
Kutyavonyításra ébredtem fel. Már estefelé volt, amikor az órámra néztem 4:36 volt. Az ablakhoz sétáltam, és kinéztem rajta. Egy kuty beszaladt az erdőbe. Szaladjon is, oszt egye meg egy medve minthogy engem itt riogasson fel álmomból. Még mindig a tegnapi ruha volt rajtam amibe elaludtam.
Halkan kiosontam, hogy nagyit fel ne keltsem, és a fürdőbe lopóztam. Beálltam a zuhany alá, és letusoltam gyorsan. Magamra tekertem a törölközőt, és felvettem a pizsimet, ami egy piros testre feszülős topból és egy lila fehér kockás hosszú nadrágból állt. Bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyra, amiben pillanatokon belül elaludtam.
Reggel az ébresztőórámra keltem fel. Kiugrodtam az ágyból, és készültem is a suliba. Nem kellett sok mindent csinálnom csak koncentrálni, és máris a legújjab divat szerinti ruha volt rajtam. Egy csőfarmer és egy fehér kicsit hosszított I Love Music feliratú póló volt.
Amikor a lépcsőn már lementem nagyi a szokásához híven a reggelit csinálta.
-Szép jó reggelt-mosolyogtam. Valami miatt boldog voltam.
-De vidámak vagyunk ma. Na edd meg a reggelit,és siess a suliba mert még elkésel.
A reggeli is pillanatok alatt elfogyott, és már a kocsimban ültem. Valamit elfelejtettem. Ilyen érzésem még egyszer sem volt nekem, de biztos voltam benne hogy valami nincs nálam. Na mivan!? A boszi memóriám csődöt mond?
Leparkoltam a parkolóba, és megláttam Bellát, ahogy épp nekem integet hogy menjek oda hozzá. Bevágtam a kocsi ajtaját, és elindultam a vámpírok (és egy ember) felé.
-Szasztok-köszöntem.
-Szia.-kórus.
Bementünk a suli folyosójára.
-Beszélhetnénk majd óra után?-kérdezte Bella Alic-szel az oldalán.
-Persze!-vágtam rá rögtön.
Bementem a terembe, ami Edward-al volt közös. Gondolatolvasós barátom most sem hagyott nyugton gondolkodni, minden egyes gondolatomra felelt. AMikor épp azon járt az eszem hogy mit hagytam otthon, arra csak azt felelte hogy nem biztos hogy otthon hagytam.
Annyira jó hogy így beszél! Hol máshol hagyhattam volna? Egyedül még La Push-ban jártam. Ohh Seth-inah jó. Most meg ő jutott eszembe.
-Nem is olyan jó pasi!-szólta meg
-Törődj már a saját gondolatoddal, ne mindig az enyémmel! Nem hiszed el hogy ez mennyire idegesítő!!-sziszegtem a fogaim között.
-Oké!-mint aki beijedt.
-Nem ijedtem be.-erre egy szúrós pillantást kapott őlem-Felfogtam-mosolygott.
Az óra további részében hagyott gondolkodni. Vagy legalábbis nem szólt közbe csak egyszer.
A csengőszóra pattantam fel, és viharoztam ki a teremből.
-Sziaszok. Na mi az a fontos dolog?-kérdeztem Bellára és ALice-re nézve felváltva.
Kivezettek a suliból, és az suli mögé vittek.
-Figyelj. Ezt tudnod kell, mert Seth is megkért rá hogy mondjuk meg. Szóval... hát te bevésődtél Seth-be. Ugye tudod mit jelent?
Erre nem feleltem. Bevésődtem beléé!! Úristen. Lefagyva álltam, és belül már sikítottam is.
-Szóval az azt jelenti hogy te meg...
-TUdom mit jelent ALice! Jajj imádlak titeket!!!
-Mahadra hagyjunk?-kérdezte Bella
-Igen.-mosolyogtam rájuk kedvesen
Ők elmentek, én pedig ott maradtam, és leültem a fal melletti kispadra. Hátrahajtottam a fejem, és gondolkodni kezdtem. Mivan ha nem is igaz, és Seth nem... vésődött belém? Addig is összebarátkozok vele, és majd ő megteszi az első lépést. Vajon tényleg belém vésődött be? Hiszen az nem lehet. Még nagyi is azt mondta hogy boszorkányok nem vésődnek be farkasokba. Ezt akkor mondta el mikor kifaggattam. Olyan 23 évvel ezelőtt. Senki sem tudja, de én már 42 éves vagyok. Igen 1 hét múlva leszek 43. A nagyi pedig már 121. Nem is tudom mi lenne nélküle velem, hiszen én 17 éves korig fejődtem csak ki. Ez olyan mint a vámpírság. Kell egy méreg és vámpír leszel, nem öregszel. Csak itt gének kérdése.
Jajj anya. Hiányzol.
Az autók és motorok jártak az úton néha néha.
-Napozol?-kérdezte egy hang, ami nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan, de hallottam hogy mosolyog.
-Nincs nap!-mondtam, és kinyotottam a szemem. Azt hittem hátast dobok, mert hogy Ő előttem áll! A szívem duplán megdobbant, és csak néztem Seth szemeibe.
-Nah!? Tetszik neked igaz?-kérdezte.
Én még minidg Ő utána néztem.
-Hogy?
-Tetszik neked.-jelentette ki.
-Ki mondta? Csak... őö... Jól néz ki na.-nem tudom hogy mi van velem. Talán létezik szerelem első látásra?
Bella beindította a kocsit, és elindult.
...
Kijelentem hogy létezik szerelem első látásra. Már ezeken a dolgokon gondolkodtam, amikor még a fiú nevét sem tudom.
-Ömm... Bella!?
-Igen?
-A srácot aki velünk szembe jött azt hogy hívják?-éreztem hogy elpirulok.
-Na látod hogy tetszik?
-Csak azt mondtam hogy jól néz ki!-tartottam az állást.
-Seth Cleawater.
Áhh. Seth Cleawater. Cuki név. Illik is hozzá. Azok a csokibarna szemek!! Elolvadok tőle-baharaptam alsó ajkam, és kiszálltam a kocsiból.
-Holnap talizunk suliba!-kiálltottam utána.
Ő csak mosolygott egyet.
Besétálltam a házba, és nagyi helyett csak egy levelet találtam az asztalon.
,,Elmentem a boltba"-szöveggel.
Bementem a konyhába valami kaja után kutatva, de csak rizzsel és hússal tértem vissza. Leültem az asztalhoz, lassan megfalatoztam, és felmentem a szobámba, Seth-ről álmodozni.
A nagy álmodozás közben az álom látogatott meg, és megával vitt.
Kutyavonyításra ébredtem fel. Már estefelé volt, amikor az órámra néztem 4:36 volt. Az ablakhoz sétáltam, és kinéztem rajta. Egy kuty beszaladt az erdőbe. Szaladjon is, oszt egye meg egy medve minthogy engem itt riogasson fel álmomból. Még mindig a tegnapi ruha volt rajtam amibe elaludtam.
Halkan kiosontam, hogy nagyit fel ne keltsem, és a fürdőbe lopóztam. Beálltam a zuhany alá, és letusoltam gyorsan. Magamra tekertem a törölközőt, és felvettem a pizsimet, ami egy piros testre feszülős topból és egy lila fehér kockás hosszú nadrágból állt. Bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyra, amiben pillanatokon belül elaludtam.
Reggel az ébresztőórámra keltem fel. Kiugrodtam az ágyból, és készültem is a suliba. Nem kellett sok mindent csinálnom csak koncentrálni, és máris a legújjab divat szerinti ruha volt rajtam. Egy csőfarmer és egy fehér kicsit hosszított I Love Music feliratú póló volt.
Amikor a lépcsőn már lementem nagyi a szokásához híven a reggelit csinálta.
-Szép jó reggelt-mosolyogtam. Valami miatt boldog voltam.
-De vidámak vagyunk ma. Na edd meg a reggelit,és siess a suliba mert még elkésel.
A reggeli is pillanatok alatt elfogyott, és már a kocsimban ültem. Valamit elfelejtettem. Ilyen érzésem még egyszer sem volt nekem, de biztos voltam benne hogy valami nincs nálam. Na mivan!? A boszi memóriám csődöt mond?
Leparkoltam a parkolóba, és megláttam Bellát, ahogy épp nekem integet hogy menjek oda hozzá. Bevágtam a kocsi ajtaját, és elindultam a vámpírok (és egy ember) felé.
-Szasztok-köszöntem.
-Szia.-kórus.
Bementünk a suli folyosójára.
-Beszélhetnénk majd óra után?-kérdezte Bella Alic-szel az oldalán.
-Persze!-vágtam rá rögtön.
Bementem a terembe, ami Edward-al volt közös. Gondolatolvasós barátom most sem hagyott nyugton gondolkodni, minden egyes gondolatomra felelt. AMikor épp azon járt az eszem hogy mit hagytam otthon, arra csak azt felelte hogy nem biztos hogy otthon hagytam.
Annyira jó hogy így beszél! Hol máshol hagyhattam volna? Egyedül még La Push-ban jártam. Ohh Seth-inah jó. Most meg ő jutott eszembe.
-Nem is olyan jó pasi!-szólta meg
-Törődj már a saját gondolatoddal, ne mindig az enyémmel! Nem hiszed el hogy ez mennyire idegesítő!!-sziszegtem a fogaim között.
-Oké!-mint aki beijedt.
-Nem ijedtem be.-erre egy szúrós pillantást kapott őlem-Felfogtam-mosolygott.
Az óra további részében hagyott gondolkodni. Vagy legalábbis nem szólt közbe csak egyszer.
A csengőszóra pattantam fel, és viharoztam ki a teremből.
-Sziaszok. Na mi az a fontos dolog?-kérdeztem Bellára és ALice-re nézve felváltva.
Kivezettek a suliból, és az suli mögé vittek.
-Figyelj. Ezt tudnod kell, mert Seth is megkért rá hogy mondjuk meg. Szóval... hát te bevésődtél Seth-be. Ugye tudod mit jelent?
Erre nem feleltem. Bevésődtem beléé!! Úristen. Lefagyva álltam, és belül már sikítottam is.
-Szóval az azt jelenti hogy te meg...
-TUdom mit jelent ALice! Jajj imádlak titeket!!!
-Mahadra hagyjunk?-kérdezte Bella
-Igen.-mosolyogtam rájuk kedvesen
Ők elmentek, én pedig ott maradtam, és leültem a fal melletti kispadra. Hátrahajtottam a fejem, és gondolkodni kezdtem. Mivan ha nem is igaz, és Seth nem... vésődött belém? Addig is összebarátkozok vele, és majd ő megteszi az első lépést. Vajon tényleg belém vésődött be? Hiszen az nem lehet. Még nagyi is azt mondta hogy boszorkányok nem vésődnek be farkasokba. Ezt akkor mondta el mikor kifaggattam. Olyan 23 évvel ezelőtt. Senki sem tudja, de én már 42 éves vagyok. Igen 1 hét múlva leszek 43. A nagyi pedig már 121. Nem is tudom mi lenne nélküle velem, hiszen én 17 éves korig fejődtem csak ki. Ez olyan mint a vámpírság. Kell egy méreg és vámpír leszel, nem öregszel. Csak itt gének kérdése.
Jajj anya. Hiányzol.
Az autók és motorok jártak az úton néha néha.
-Napozol?-kérdezte egy hang, ami nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan, de hallottam hogy mosolyog.
-Nincs nap!-mondtam, és kinyotottam a szemem. Azt hittem hátast dobok, mert hogy Ő előttem áll! A szívem duplán megdobbant, és csak néztem Seth szemeibe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
