Kilenc

ocsi amiért ilyen rövid lett, de nem volt túl sok időm írni, mert a Rosalie-s sztorin jár az eszem, és már félig meddig meg van írva. Körülbelül jövőhónap eleje/közepe fele felteszem.

Puszi: Kis Csaj.

Várom a komikat :D

Ahogy vezetett egyfolytába őt néztem. Ahogy barna szeét az útra szegezte, és nézett kifele a fejéből, ahogy a keze lágyan a kormányra hajlik, ahogy olyan kecsesen ül a volán mögött. És mindemellett én ülök mellette és nem más. Pedig mennyi mindenkit megkaphatna. De nem. Belém vésődött be.
Ahogy beértünk La Push-ba megállt a házuknál, és kiszállt. Énis úgy tettem, és amikor az autó előtt találkoztunk puszit nyomtam szájára. Befele indultunk. A konyhába Sue ügyeskedett.

-Szia-köszöntünk Seth-el.

-Sziasztok drágáim. Éhesek vagytok?-kérdezte mosolyogva. Szegénynek milyen lehetett amikor meghalt a férje.

-Igen-válaszolt rögtön szerelmem.

-Gyertek akkor.

Leültünk az aztalhoz, és amit Sue elénk rakott azon kezdtünk el rágódni. Miután megettük felmentünk Seth szobájába, közben az anyja elment itthonról Semékhez mert Emilyvel beszélni akart.

Seth elém jött, nekidöntött az ajtónak, és puszikkal hintette ba nyakam, de a számat kerülte. Ezt már én sem bírtam tovább ajkai után kapva megcsókoltam. Egyre csak hátrálzunk, ő hátrafele, én előre. Majd véletlenül az ágyra estünk. Ezen kacagtunk egy sort, majd ismét ajkait kezdtem csókolgatni. Maga alá rántott, és úgy ostromoltuk egymást.

-Seth én...-kezdtem, mikor már zavarosabbá váltak a körülmények.

-Bocsi Laila. Csak...-mély levegő-azt hiszem kimegyek kiszellőztetni a fejem-állt fel, és felkapta idő közben levedlett pólóját.

Egyedül ültem a szobájában az ágyon zihálva. Nem tudtam volna itt maradni így, felkaptam a pólóm, begomboltam a nadrágom, és kiindultam. Mielőtt kiérhettem volna az ajton Sue jött be.

-Szia Laila! Seth?-rűáncolta szemöldökét.

-Sportol egyet. -mosolyogtam rá. Mi lenne ha megtudná mi mit csináltunk odafent?

Kimentem az ajtón, és a kocsim felé vettem az irányt.

Kinyitottam az ajtót, de az rögtön vissza is csapódott.

-Seth most...-de amint megfordultam a torkomon akadt a mondat másik fele.-Te mit keresel itt?

-Bocsáss meg hogy nem küldtem levelet de sürgős a dolog.

-Nem is gondoltam hogy esős helyre bújnátok. Elég... hmm... hülye ötlet volt!! De sebaj. Itt vagy, itt vagyok, és kész.-vigyorgott éjfekete szemeivel. Ezer közül is felismerném ezt a hangot. Derek volt.

-Miért nem hagysz békén?-kérdeztem lazán, de belül segítségért kiáltottam.

-Mert megölted a társam. Tudod milyen a szerelem? Még nem. Ha lenne valaki. Valaki akit szeretnél, gondolod hogy téged ölnélek meg? Á-á. Szenvedned kellene mint nekem!-ordította már lassan.

És még Seth házától is távol voltunk, szóval senki nem hallhatta meg hogy itt mi történik.

Egyre-egyre csak hátrákltam, míg a fának ütköztem. Leestem a fa tövébe, és a karját Derek csapásra emelte fel.

Ösztönösen tettem kezem arcom elé, vártam az ütést, de e helyett csak egy nagy csattanást hallottam.

Seth farkas alakban a földön, Derek a földön.

-Seth!!-ordítottam, és odaszaladtam hozzá. Arcát ölembe tettem, és simogattam.-Csak őt ne bánsd!-suttogtam oda Dereknek, de kár volt.

-Minek bán... Ohh! -megnyalta száját- Szép...-mosolygott sunyin.

Morgások hallatszódtak mindenfelől, míg egy fekete, szerintem Sam, barna és szürkés farkast nem láttam meg a terepen.

Ők szépen elverekedtek, de én Seth-el foglakoztam. Ha én nem lennék akkor az arca sem vérezne. Nem lenne semmi baja, élhetné életét.

-Bocsáss meg kérlek!-suttogtam ráhajolva.

.***.

Seth a kanapén feküdt, én pedig melltte ültem a földön. Jacob-ék felöltöztették, és el is mentek. Azt mondták hamar felépül, de nem hittem nekik.

Még vártam... vártam... és vártam... 10 perc után a szemeit kezdte kinyitogatni.

-Seth!-ugrodtam nyakába.

-Laila! Hol van az a...-közbevágtam.

-Már Sam Jacob Embry és Jared megölték.

-Sajnálom.-motyogta.

-Micsodát?

-Hát hogy nem értem oda hamarabb. Meg mindent. Ha nem másztam volna rád most nem lenne így.-nézett rám.

-Nem Seth. Ez nem a te hibád. Nekem kellene bocsánatot kérnem, mert ha nem jönnek a többiek, te halsz meg előbb.

-Inkább én mint te.-nézett rám komolyan.

-Ha meghalnál mennék utánad, akárhol is légy-simítottam meg arcán.

-Ha meghalnál meghalnák.-mondta ő is.

-Szeretlek.-bújtam hozzá.

-Szeretlek én is.

Behunytam a szemem, és úgy élveztem a közelségét.

-Hali!-jött be nagy boldogan Leah, de amint meglátott egy grimaszt ejtett.

-Szia-köszöntünk egyszerre.

-Anya,-kérdezte.

-Fent van-válaszoltam én.

Felrobogott az emeletre, és ottmaradt.