Nyolc

-Nagyi-ráztam meg ismét a válát, de most már erősebben.-Nagyi!-potyogtak már a könnyeim-Nagyi, most nem! Nem hagyhatsz el!
zajt hallottam, de nem törődtem vele. AZ ajtó kinyílt, és amikor megfordultam a könnyeimen át Alice-t láttam meg és Emmettet Edward háta mögött. Velük nem foglalkoztam, viszatértm nagyihoz. Nem. neki még nem szabad meghalnia. Itt kell lennie velem. Itt kell lennie, hogy együtt harcoljunk ha Derek megtalál véletlenül! -a könnyeim potyogtak elhalt hidegtestére, és mégközelebb húztam magam hozzá. a fejét ölembe fektettem, és úy öleltem magamhoz.
-fiúk vigyétek ki-hallottam meg Alice hangját.
Nem érdekel hogy kit vagy mit akarnak kivinni inenn, de valahogy keltsék fel. Miért velem történik ilyen? Hideg kart éreztem magamon, és elrántott. Próbáltaklefogni, de én ki akartam térni a karjaik közül.
-Nem!!! Hagytok békén!! Nekem szükségem van rá-próbáltam kitörni.
-Laila! Laila kérlek! Menyj el a fiúkkal!-jött elém Alice. A szemeiben aggódástvéltem felfedezni.
Nem nagyon érdekelt amit mondott, hiszenel akarnak vinni!
-Nem Alice! Nekem szükségem van rá! Én...-valamit tennem kell! Ezaz! csillant fel a szemem-újraélesztem!-néztem rá könnyeim mögül.
-Srácok!-szólt nekik, és ők hátrébb léptek.

Belül tudtam hogy nem fog sikerülni, de meg kell tennem, hiszen mégis nagyi volt. Mindig velem volt. ELkezdtem mondani rekedt hangon a szöveget. Erős koncentrációm sem tartott mellettem, de valahogy csak sikerül!
-Sea resucitado persona muerta
Usted era mi familia Sea resucitado persona muerta Puedo contar con usted sólo.
Sea resucitado persona muerta Usted era mi familia Sea resucitado persona muerta Puedo contar con usted sólo.
Sea resucitado persona muerta Usted era mi familia-Itt már nem bírtmtovább, látva nem mozsdul meg, rendesen bőgni kezdtem.
-Kelj fel! Kérlek! Ne hagyj itt, pont most!
Nem tudtam semmit sem csinálni, mert valamelyik vámpír a karjaiba kapott és száguldott velem. Én eláztattam kékingjét. Kisírt könnyes szemmel láttam hogy Edward száguld velem. Nem csináltmmást csak magamhoz szorítottam, és sírtam. Valahol megálltunk, letett a lábamra, de amint látta hogy nem sokra érne ezzel, megtartott, és magához szorított.
-Sírj csak. Meglásd ezzel sokkal jobb lesz!-motyogta, és ringatni kezdett.

Nemtudom hogyan, de sikerült ezzel elaltatnia, és egy világos szobába keltem fel.
Először boldog voltam, de amint leeset hogy miért vagyok itt, elfogott a rosszkedv. A Cullen házba voltam Alice szobájába. A könnyeimet próbáltam visszatartani, de nem sok sikerrel, mert egy két szem így is kicsordult. A szobába volt pár tükör, az egyikhez mentem és belenéztem. Ilyen vörös szemem akkor sem volt, amikor anya meghalt. Egy kicsit megigazítottam a hajamat, és lementem. A nappaliba mindenki halálos csendben ült. Még Seth is ott volt. Jasper kirohant a házból, Seth pedig odarohant hozzám amint meglátott és magához ölelt.
-Megnézem hogy van Jazz-mondta csendesen Alice, és kiment.
-Laila.-szólt nyugodtan, és csendben Carlisle. Odanéztem Seth vála felett-Nagymamád...-szünet-szóval őt vámpír ölte meg. Amikor elmentél szétnéztünk, és megtaláltunk egy lapot. Ha nem harakszol elolvastuk. Egy név volt rá írva, nem tudjuk mit jelent.
-Melyin név?-kérdeztem előre félve a választól.
-Derek-mondta most Rosalie.

Amitől féltem, most igaz volt. A pasimat-Seth-még jobban magamhoz öleltem, és mellkasába temettem a fejemet. Sírni most nem kartam, de mint mindig nem jött össze. Halkan zokogni kezdtem.
-Ismered?-kérdezte halkan Seth.
-Igen-válaszoltam alig érthetően.
-Majd később elmondja. Most had sírja ki magát.-szólt közbe Edward. Mintha már átélte volna ezt amit most én.
-Át is éltem. Amikor ember voltam, mindenkim meghalt-húzta közelebb magához Bellát.
-Szeretlek. Ugye te itt maradsz velem?-kérdeztem suttogva Seth-től, mintha nemtudnám hogy a vámpíroknak szuperhallásuk van...
-Örökké-suttogta vissza.
És ölelkezve álltunk, míg én néha néha könnyekkel borítottam be az ingjét. És amikor már megnyugodtam, gondolkozni kezdtem. Mi lesz holttestével? Egyedül nem fogom bírni...
-Alice intézkedik-mondta Edward.
-Köszönöm.-suttogtam kisírt, rekettes hangon.-Azt hiszem,hogy én haza mennék.-motyogtam, és kibontakoztam szerelmem ölelő karjaiból.
-Alice hazavisz, utána pedig egy fél órával Seth is menni fog. -mondta Carlisle az emeletről lejövet, és egy mappát adott Edward kezébe. Edward kiszalatt, Bella pedig felment, és lapokat hozott le tollal.
Alice kijött a szobábóla neve hallatára és a kocsi felé húzott. Szótlanul követtem, és beszálltam. szupergyorsan elindult, és mentünk egyenesen haza.
A kapu előtt megálltunk, és kiszálltam.
-Jobbnak láttam ha most egyedül hagylak. -motyogta maga elé nézve.
Bólintotta, és bementem. Felrohantam nagyi szobájába, és kinyitottam az ajtót. Bementem, és ledőltem az ágyra. Ismét szabadra engedtem a könnyeket, és sírtam. Amikor felnéztem az éjjeliszekrényen a levélen megakadt a szemem.

Derek!

Olvasam ezt az egy nevet amitől rettegtem. Tehát már nincs sok hátra, készülni kell a halálra. Visszamantem a szobámba, és az ablakot kinyitottam. Több könny nem tudott kijönni a szememből, ezért egy tiszta lapra rajzolgatni kezdtem. Mind negatív motívum volt. Rajzolás közbe egy kar ölelte át a derekam, és a nyakamba csókolt. Seth.
-Sajnálom hogy nem tudtam hamarabb jönni.
-Nembaj. Szeretlek.
-Én is szeretlek kicsim.
A karjaiba bújtam, és megpusziltam azt. Felnéztem a szemeibe, és szerelmet, boldogságot,és egykis szomorúságot véltem benne felfedezni.
Még jobban hozzábújtam, és az álom rámtalált. álmomban Derek megölt.
Amikor felriadtam Seth csendesen szunyókált mellettem, nem volt kedvem felkelteni, ezért újból az álmok tengerébe vesztem el. De nem álmondtam semmit.
Reggel amikor felkletem, Seth még mindig aludt. Felém volt fordulva, és a kezemet fogta. Sóhajtottam egy nagyot.
-Jó reggelt-motyogta, mintha még aludna.
-Neked is-mosolyogtam rá, amikor kinyitotta a szemeit.
-Mikor keltél?
-Nemrég... felkeltettelek vagy már ígyis felkeltél volna?
-Nem keltettél fel, bár te mindig felkelthetsz.-mosolygott rá, majd elkomorult az arca.
-Mi a baj?-simítottam arcán végig.
Attól hogy nekem nincs túl jó kedvem neki jónak kellene lenni. Miattam ne legyen szomorú.
-Hiányzik a mosolyod. Amikor élettelien nevettél. ű
-Bocsi, de most nem megy nekem ez a viháncolás. Majd később...
-Megértelek. Semmi baj. Szeretném ha eljönnél velem La Push-ba. Csak a mai nap, mert Alice a temetést csinálja. Nem szeretném ha látnád.
-Persze hogy megyek.-mosolyogtam szomorkásan. Pedig semmi kedvem nincs menni most a farkastanyára. Inkább ülnék itthon, és néznék ki a fejemből.
Seth egy gyors csókot lehelt a számra, de most nem ennyi kell nekem. Magamhoz húztam teljes erőmből, és magam alá fektettem. Úgy csókoltam meg szenvedéjesen. Ő belevigyorgott a csókba, míg nekem egy könnycsepp szaladt le az arcomon.
-Minden rndben lesz.-suttogta nekem arcomat simogatva.
Lekászálódtam róla és öltözködni kezdtem, amíg ő kiment. Felvettem egy fehér felsőt, és egy falmer nadrágot, és lementem.
Megmosolyogtam Seth-et ahogy ő is épp a kabátját vette fel. Én is követtem a példáját, és az én piros Fordomhoz mentünk. Beültem az anyósülésre, és irány La Push!!