Öt

Nem tudom meddig zokogtam ott a fa gyökerében, de valaki megérintette a válam, és Seth volt az. Előttem gugolt. Gondolkodás nélkül nyakába vetettem magam, és úgy sírtam tovább. Míg végül a könnycsatornáim kiürültek. Seth felé emeltem a fejemet, és könnytől vizes szemeimet ráemeltem.
-Bocsáss meg-motyogtam és a hátammögött áló fának dűltem, és a távolba néztem, hogy ne kellessen Seth szemeibe néznem. Valamiért nagyon jól esett hogy itt van, akármenniyre akarom hogy elmenyjen és ne lásson így.
-Semmi baj. Elmondod mi történt? A Cullenék bántottak?-ráncolta össze szemöldökét.
-Nem. Ők a légynek sem ártanának.
-Csak a ragadozóknak-mosolyodott el végre, amit nagyon szerettem, mert az ő mosolyától én is mosolygok. Most is.
-SZóval elmondod mi volt?-kérlelt. Aranyos hogy így aggódik.
-Hát-kezdtem bele-Próbálkoztam az erőmmel, hogy ha ég valaki, akit felégettem, el tudom e oltani a tüzet. És nem sikerült. De eljátszottam a gondolattal, hogy mivan ha megint ember lenne?-könnyeztem be, és egy pár csepp ki is csordult.
Összeráncolta szemöldökét gondolom a MEGINT szóra.
Vettem egy mély levegőt, majd neki is belekezdtem a mesélésbe, persze csak röviden.
-Már öltem.
-Hogyan?-kerekedett el szeme
-Jól hallottad. Már öltem. Nem volt szándékos, de ideges voltam, vagy féltem, és csak úgy jött.-a könnyeim is mét potyogni kezdtek. Nem tudom elhinni hogy ennyit sírok.
Magához ölelt. Uhh ha tudná hogy milyen jó érzés ez. De nem szabad rá így gondolnom, hiszen csak az álmaimat rombolom össze azzal, hogy már be van vésődve.
-Elmeséled?-kérdezte lágyan.
-Tudni akarod?-néztem rá.
Ő csak bólintott. Mély levegőt vettem és belekezdtem.
-Szóval mindig volt valami ok. Ideges voltam, féltem, vagy pedig csak rémült voltam. Aztán egyszer az utcára mentem, és hát hogyne arra kellet sétálni valakinek, felégettem. volt akit csak féltékenységből öltem meg, mert a pasim őt választotta és nem engem. Az durva volt-mosolyodtam el, pedig nem szabadna. -Elégett az összes agyi ere, és egy csomó vizet szedtek ki a fejéből. Meg valakit kővé is fagyasztottam. De ilyenek inkább tűz jelképében jönnek elő.
Kis szünetet tartottam majd folytattam:
-Ezért nem akarom megtudni hogy kibe vésődtél bele, mert még megölném. Én... én nem akarok gyilkos lenni.
-NEm vagy az Laila! És a bevésődésemet biztos vagyok benne hogy nem ölnéd meg-húzódott mosolyra ajka. Dejó. Még ezt csinálja.
-Azt hiszem indulni kéne Cullenéktól csak úgy elrohantam.
-Edward tudja hogy itt vagyok veled, azért sem jött ide.
-Nembaj.-és elindultam.
Tudja hogy szeretem? Ha tudja miért csinálja ezt? Csak kínozni akar. De az is lehet hogy én beszélem be magamnak ezt a sok hülyeséget. Na most fejezd be Laila!!
seth egész hazáig kísért engem, de nem szóltunk egymáshoz. Miért is jött? Az nem lényeg, de legalább velem volt. A boszorkány felemet próbáltam kordában tartani, mert még ígyis féltékeny vagyok arra a valakire aki elnyerte a szivét. Még az erdőnek baja esne... Utálom ezt az egészet! Minek pont ide költöztünk?
A házunk előtt elbúcsúztunk egymástól, és bementem.
-Nagyi!?-kiálltottam
-Itt vagyok kicsim a konyhába. Figyelj csak, nem akarsz elmenni Esme lányával vásárolni?-jött közbe elém. -Az anyukája ittvan, és negyon kedves asszony.
-Melyik lányával?
-Ömm...-gondolkodott el-Alice!
-Hát persze. Majd holnap elmegyek vele!-tényleg jó kikapcsolódás lenne, hiszen rég voltam már boltokba.
Bementem a konyhába, és tényleg ott volt Esme. Beszélgettünk egy kicsit, és egy joghurt társaságában felmentem a szobáma álmosságot szinlelve. Persze Mrs. Cullen túlontúl látta hogy azért megyek fel hogy ne üljek itt. Felballagtam a szobámba, és leültem a laptopom társaságában az ágyamra. Amíg én gondolkodtam, és neteztem, kopogást hallottam. Az ablakom felől... Még képzelődöm is. DE amikor mégegyszer meghallottam, már gondolatom ott járt, hogy ki lehet ez.
Kinyitottam az ablakot, és hát kinek a szemivel találtam szembe magam?
Hát ez baromira egyszerű...
alice volt az.
-Szia Laila!-lépett beljebb az ablakon.
-Szia. Neked nem kéne aludni vagy valamit csinálni?-javítottam ki magam.
-Most is csinálok valamit, de csak szólni akartam hogy nemkem teljesen jó lesz a holnap. Már minden programot töröltem.
-Minent? Milyenek voltak?
-Semmi fontos.
-Alice. Ez csak egy vásárlás. Semmi komolyabb.
-PLusz egy mozi, hogy megnézzük az Alice csodaországban 3D-s filmet-kuncogott.
-Igen?-kérdeztem
-Igen.húzódott mégnagyobb mosolyra szája.-De most meygek, mert jön a nagyid.
-Mit akar?-kérdeztem gyorsan.
-Hogy nem e kell kaja!-és elviharzott.
Később kopogtattak az ajtón. Kaja lesz remélem
-Szia kincsem-dugta be nagyi a fejét-Éhes vagy?
-Nem köszönöm szépen. Ha az leszek , majd lemegyek és kajálok.
-Nem akarsz valamit mondani?-sóhajtott.-Esme mondta hogy gyakoroltál velük, és nem sikerlt. Meg beszélt valami Seth-ről.
-Áruló-motyogtam, és reméltem nem hallja meg.-Hát igen gyakporoltam velük, gondolom el is mondta hogy mi volt.
-Igen.
-Seth pedig-életem szerelme-egy jó haver.
-Jó haver?
-Igen. Egy jó haver.
Megbeszéltük gondunkat bajunkat, és kiment.
Az estém teljesen álmatlanul telt, és remélem hogy nem is fog semmi sem történni míg alszok. DE hajnali kettőkor felkeltem. Onnan kezdve nem is aludtam egy csöppet sem Fél háromig, de utána sikeresen végigaludtam az éjszakát.